Olyan srácok akik inkább komolyabbra vágynak, ti könnyedén találtok stabil gondolkodású partnert?

Tapasztalatból írom,hogy a huszonévesek többsége jóval lemaradt lelki érésben, mint testiben.

Volt huszonéves párom,ismerkedtem huszonévessel. Ismerkedés alatt sem voltak tisztában azzal, mit szeretnének,álomvilágban éltek.Vagy éppen ha már előttem volt barátjuk, akkor még mindig annak a bűvkörében éltek,nem volt nap, hogy ne emlegették volna, ne hasonlítgattak volna.

Ugyan már középkorú vagyok,és csak komoly kapcsolat érdekelt mindig,de megdöbbent, hogy mennyire nem lehet közös gondolkodást kialakítani.

Persze, relatív, kinek mi a normális.

Nekem ott kezdődik,hogy ha írogatok valakivel, akkor nem szavakat dobok oda neki és nem három naponta. Aztán elmegyek a találkozóra,ami már egyáltalán nem szokásos. Még a járvány előtt sem akartak találkozni.

Sajnos akikkel találkoztam, azok nyeglék és érzéseikkel tisztában nem levők voltak,kiegészítve elemi modorbeli hiányosságokkal.

De mindegyikre jellemző volt az óriási szeretethiány, viszont én nem apának, vagy nagybácsinak, vagy lelki pátyulgatónak mentem, hanem egyenrangú társat keresni, ezért ismerkedni.

De sosem hittem volna, hogy ilyen nehéz, sőt egyre inkább azt látom, reménytelen.

Jelenleg 23 éves vagyok, és az ismerkedéseim során sosem fordult elő, hogy ne találtam volna meg a számomra megfelelő partnert/párt.

Elsősorban szerintem az a legfontosabb, hogy az ember tisztában legyen a párkeresést/választást meghatározó fő faktorokkal. Elsősorban saját magunkat kell elhelyeznünk a párkeresés idézőjeles ranglétráján, mert akárhogyan is - a homoszexuális párkeresés is evolúcióbiológián alapuló jelenség. Attól függetlenül, hogy nem ellenkező nemű egyedek keresik egymás társaságát, az ösztönszerű, biológiai "scan" az működik.

Minél erősebb genetikai állománnyal rendelkezik egy egyed és annak manifesztációja minél jobb, annál egészségesebb és szebb egyeddel állunk szemben. Az emberekben ösztönszerűen benne van az a kódoltság, hogy az utódnemzéshez a lehető legjobb "alapanyagot" gyűjtse be, éppen ezért elsődleges számunkra (még ha tudat alatt is), hogy a választottunk lehetőleg szép legyen. Független attól - mint már említettem - hogy férfi a férfivel vagy nő a nővel való párba állásról van szó - ez egy evolúciós ösztön. Ezek alapvetően genetikai és hormonális szabályozás alatt álló, nem vagy nehezen megváltoztatható programok.

Mindazonáltal fontos, hogy a választottunk a lehető legjobban kiaknázza pszichéjének és elméjének rendelkezésre álló potenciáljait, mert a párszerzés művészet. A biológiai mellett ugyanolyan fontos a psziché minősége és állapota.

Ismerkedés során fontos tudnunk elhelyezni önmagunkat, illetve a másikat is, mivel minden ember érzelmek és vágyak bonyolult kirakósa. Tudnom kell, mire van testileg-lelkileg szükségem magamtól és a másiktól egyaránt.

Mindazonáltal az egyik legfontosabb téveszme az, ami gyakorlatban nagyon sok esetben tapasztalható - hogy az emberek kiegészítőként, kellékként keresnek partnert, hogy a bennük lévő űrt kitöltsék, hiányosságaikat pótolják. Emiatt egyértelmű függőségbe kerülnek egymás által, ami pszichológiai szempontból, hosszú távon nem egy fejlődőképes emberi kapcsolat.

Egy egészséges párkapcsolat csak úgy működik megfelelően, ha két, szellemileg egészséges, a komplexusaikat és averzióikat feldolgozni képes vagy képessé vált emberek alakítják ki. Banális, de ez így van.

A megfelelő párt megtalálni nehéz, de nem lehetetlen. Kitartás kell hozzá és tisztázni magunkban, mire van szükségünk. Tudni kell igent és nemet is mondani adott helyzetekben, egyszer magunk miatt (mert elvileg tisztelni kell önmagunkat is), másszor pedig a másiknak (mert őt is.)