Mi a szakmád? Coming outoltál melóban, és ha igen, hogy fogadták? Milyen a légkör és tudsz-e más LMBTQ emberekről a szakmában?

Kereskedelmi dolgozó vagyok, tíz éve vagyok a szakmában.

Gyerekként nagyon lányosan viselkedtem, tinédzserkoromban hosszú hajjal sokszor lánynak néztek. Ahogyan telt az idő ezt "kinőttem", így külsőleg és belsőleg is férfiasodtam, de azért kaptam visszajelzést, hogy észrevehető. Volt olyan, aki abból gyanította, hogy meleg vagyok, hogy soha nem beszélek a nőkről, soha nem bámulom meg őket. Mondjuk a munkahely az munkahely, így a férfiakat se stírölöm.

Az első munkahelyemen pályakezdőként érezhető volt, hogy átnéznek rajtam. Mondjuk az egy hónapos próbaidős volt csak. A másodiknál is kiestem a próbaidő alatt, de mondjuk új bolt volt, nem volt forgalom, és a női kollégák fúrtak, mert nem tetszett nekik, hogy két utcányira lakom, nekik meg sokat kell utazni. A harmadik munkahelyemen öt évig volt. Na ott érezhető volt, hogy átnéznek rajtam, volt olyan, aki nem is akart köszönni. Ők kivétel nélkül férfiak voltak. Keresztnevemnek van női változata, és akadt egy-két dolgozó, aki azon a néven szólított.

Nagy volt a bolt, lévén üzletláncról van szó, így sok emberrel kijöttem, de a csapat alapból is gáz volt, és még így sem sikerült felkerülni az "közutáltak 10-es toplistájába". Aztán jött egy meleg srác, aki bepróbálkozott nálam társkeresőn, és elutasítottam. Mikor átkerült a mi részlegünkre, és kaptam egy-két érdekes megjegyzést akkor hallottam vissza, hogy ő azt mondta mindenkinek, hogy meleg vagyok és bepróbálkoztam nála. Csak az első volt igaz, ugyanis elutasítottam. Mondjuk elég kulturáltan, ezért nem is értettem a viselkedését. Elsősorban nem miatta mondtam fel, hanem általános dolgok miatt: létszámhiány, magas elvárás, állandó jellegű botrányos beosztás stb.

A negyedik munkahelyemen három évet töltöttem. Ott senkinek nem volt velem problémája, burkoltan persze mindenki tudta mi a helyzet velem. Két férfi kollégám volt. A heteroszexuálissal jól kijöttem, bár soha nem mondtam el neki, de szerintem nem is problémázott volna. A másik szintén meleg volt, aki két évig még köszönni is alig volt hajlandó. Ez feltűnt sokaknak, de én nem adtam rá választ. Az igazság pedig az volt, hogy mielőtt oda mentem volna rám írt, és én elutasítottam.

Alacsony bér, munkaerő hiány, magas elvárás miatt szintén váltani akartam, de a munkahelyváltás elsősorban azért történt, mert időközben felköltöztem a fővárosba. Volt spórolt pénzem, és meg is fogadtam, hogy nem vállalom el az elsőt rögtön, de megtettem. Na itt kevesen voltunk, csak egy kolléganő volt. A munkahely borzasztó volt, rossz környéken is volt, és még ott volt, hogy 15 órás műszakjaim voltak. Öten voltunk férfiak, rajtam kívül mind az a tipikus "kőheteró" azaz minden női vásárló után valaki mindig megjegyezte mit tenne vele, vagy mit nem. Szexuálisan persze. Ekkor kapcsolatban voltam, és egyszer úgy mentem be, hogy ki volt szívva a nyakam, és akkor a kolléganő elkezdett azzal foglalkozni ki szívta ki. Aztán már volt olyan, hogy úgy mentem be, hogy azon röhögtek, hogy a kolléganő meg van kergülve, hogy én meleg vagyok-e vagy sem. Nem mondtam semmit, de már odáig jutott, hogy azt hazudta ismeri azt, akibe szerelmes voltam, és ő fodrászként dolgozik. Ez vicces volt nekem, mert egyrészről soha nem voltam szerelmes, másrészről életemben csak női fodrászoknál voltam.

Elvileg volt egy nagyobb összegű kasszahiány, amit kifizettem, hiszen volt spórolt pénzem, de már előtte is tudtam, hogy ezt nem akarom folytatni. Így felmondtam.

Akkor még volt lehetőség gyors munkahelyváltásra, így a hatodik munkahelyem már sokkal elfogadhatóbb volt. Egy nagypofájú diák volt, aki célzott dolgokra, de ennyi. Senkitől nem kaptam bántást, mindenki elismeri a munkámat, és sok mindenben felnéznek rám. Szeretnek velem dolgozni. Tavaly egyik kolléganőm megkérdezte, hogy kit szeretek. Nem hazudtam, akkor megölelt, és megköszönte, hogy őszinte voltam. Majd megmondta, hogy mindenki tudja, de nem merik megkérdezni.

A hosszúra sikerült hozzászólásom alapján szerintem kalkulálható, hogy sok múlik azon, hogy milyen a csapat, és ismerkedéseim alapján mások tapasztalatát alapul véve az is mérvadó, hogy mennyire illenek valakire rá a társadalom által kreált sztereotípia. Azaz nőként mennyire nőies valaki, továbbá férfiként mennyire férfias. Mások elmondása alapján szerintem egy meleg férfi minél nőiesebb, annál jobban kitűnik.

Az előző munkahelyemen pár emberrel beszélgettünk róla, de nem volt olyan, hogy odaálltam a csapat elé és bejelentettem, hogy mi a szexuális irányultságom és a nemi identitásom. Csak annak az 1-2 embernek mondtam meg, akikkel épp szóba került valami olyan téma, ami miatt érdemesnek láttam elmondani.

A mostani munkahelyemen nem ismerjük egymást senkivel személyesen. Nemzetközi cég vagyunk, különböző országokban élünk. Mindenki otthonról dolgozik (járvány előtt is így volt), és csak Skype-on meg e-mailben kommunikálunk egymással. Általában magánéletről nem beszélgetünk, csak munkával kapcsolatos dolgokról.