Várni az igazira, vagy megalkudni?

Én úgy tapasztalom, hogy sok dolgon múlik.

A passzívak sajna többségében álomvilágban gondolkoznak. Nem bántás csak én így érzem. És emiatt elmennek évek egyedül.

Aktívként pedig szerintem fontos ki mennyire kanos. Ha kanos sok téren megalkuvóvá válik. Elélvezés után máshogy látja már a másikat :D

Na és kapcsolat.

9 éve van párom. Szóval talán mérvadó lehet. Illetve ő a 4. kapcsolatom. Én úgy látom hogy az emberek kispórolják az energiát a kapcsolatból. Sőt magából a társkeresésből is. Aztán pedig ha mégis akad valaki a mérce magasan. Nem létezik tökéletes. Bár én a párom annak tartom de tudom hogy óriási a szerencsém. Helyes, szép a teste, imádnivaló és nagyon szeret. De azt is tudom mi a rossz benne/rajta. Mégis a hibáit is imádom. AMi elsőre zavart ma már hiányozna ha nem lenne. Az a része. Viszont azt látom hogy ha vmi nem megy akkor az emberek nem dolgoznak rajta hanem mint a rómeón stb máris újat néznek. Ahelyett, hogy energiát tennének bele.

Na és ami a legfontosabb. Hogy fiatalon ki kell élni magad hogy ne sajnáld hogy nem tetted. Plusz hogy ne később jöjjön mikor már párod lesz hogy nem éltél. Ez nagyon fontos. És a legfontosabb a SZERETET! Ha ez megvan minden adott.

Na de kérdésre is válaszolva. Sose tudhatod miből lesz jó. Volt olyan párom aki szexrandiból lett. Több tali után alakult... Viszont szerintem megéri néha lentebb adni az elvárásokból. Csak olyanokban tedd meg ami beleférhet. Nem kék a szeme na bumm. Nem kocka a hasa. na bumm. Még lehet. Szóval mérlegelj. Azért a párkapcsolat alkalmazkodásról is szól. Nem csak elvárásokról. És én úgy érzem sajna sokaknak csak az elvárás van meg. Az alkalmazkodás már nincs. Sokan jósolták hogy a párommal szétmegyek. Nem lett igazuk. A szeretet ugyanis mindent megold.

F 33

Persze, h érdemes várni! Ott tartottam, hogy feladom mert belefáradtam és lám, 46 évesen talált rám a mindent elsöprő szerelem ami lassan 3.éve tart!

Szóval kitartás!

Alkalmi kalandnál nem gondolom, hogy a tökéletes társra kell várni. ;) (Ami persze nem azt jelenti, hogy "bárki, csak lyuk legyen rajta".)

De egy párkapcsolatban nem hinném, hogy a kompromisszumos megoldás túl nyerő lenne.

Van egy ismerösöm, aki , még régebben, az NDK-ból eljött hozzám Pestre. Itt is maradt, mert úgy vélte, hogy itt, a zene világfövárosában, mondta ö, tudja képezni igazán magát.

Hozzá tartozik, hogy valóban jó muzsikus az illetö, zongoristaként kiemelkedöen vizsgázott.

Egyszer összefutottunk egy idösebb ismerösömmel, bemutattam öket egymásnak. Az idösebb úr kérdezte is töle, hogy mi járatban van a fiatalember itt ?

Persze a válasz a tanulás volt, --- ÈS keresem az igazit !

Mier az öregúr: - Jól teszed fiam, én is már 60 éve keresem....

Azóta a zongorista összeállt egy angol gazdaggal, elment vele, és a szexuális szolgálatokon kívül házimuzsikál is neki. - Természetesen kizárólag meztelenül.

Zongorázik meztelenül, közben az angol szopja öt. Isteni lehet ;-)

1-eske, gratulálok, szerintem, hiszen én is a te véleményeden vagyok, teljesen tökéletes választ írtál, mindenre kiterjedöt és igazat. Nagyon jól látod a dolgokat.

Köszi az öszinte szép és kultúrált megfogalmazást is :-)

Nem hinném, hogy aki egy bizonyos érzést vár,az meg fog alkudni.

Ez nem éhség, hogy ha nincs a kedvenc kajám,akkor már mindegy, csak egyek valamit.

Azért vagyunk emberek, hogy tartásunk legyen.Megalkuvással nemcsak magunkat csapjuk be, hanem azt is, akivel kialakítunk egy nyögvenyelős kapcsolatot.Esetleg azért, hogy ne maradjunk magányosak, vagy egyéb mondvacsinált okból.

A szerelem, az igaz szerelem általában akkor jön, ha nem várjuk, ha nem görcsöl rá az ember.És akkor tényleg robbanásszerű.

De minden szerelem idővel elmúlik, átalakul.Ezt is bele kell számítani az indulásba.És nem lehet elvárni, hogy évek múlva is olyan intenzív legyen, mint az elején. Képtelenség.Aki azt állítja, hogy mégis így van az nem mond igazat.

A szerelem átmegy szeretetbe,meghittségbe. És a legtöbben itt követik el a hibát, hogy ez nekik már kevés, és ekkor kezdenek kikacsingatni.

Annak idején azt mondtam annak a páromnak, akit a legjobban szerettem, hogy akkor is mellette maradok, ha ágyban fekvő, pelenkázós beteg lenne. Mindent megtettem neki, mégis eldobott, arra hivatkozva , hogy az érzéseknek nem lehet parancsolni.

Őt is elvitte a "zacsi" máshoz...

Egy ideje magam vagyok,de nem alkuszom meg. Ha jön, és olyan,mint amit várok és elképzelek, akkor nagyon boldog leszek.

És persze hűséges is, mint eddig.....sajnos hiába....