Meleg fiúk! Ti hogyan coming outoltatok a családotoknak?

Én még nem tettem meg (amúgy bi vagyok), de pár éve, az akkori "pasim" megtette abból az okból, hogy az anyjának feltűnt, hogy túl sokat vagyunk együtt.

Ráadásul a jelenlétemben. Hirtelen, csak úgy, az étkezőben, egy kávé mellett, mikor a srác anyja révén feljött a "mikorszerzelmárbarátnőt" téma. (anyuka abban a hitben élt, hogy a közös hobbi [igen, az is volt] miatt járunk össze).

Erre ő kibökte, hogy neki nem lesz barátnője sose. Mert pillanatnyilag én vagyok a partnere. (Én akkor 35, ő 25).

Anyuka kezében megállt a csésze, gondolkodott egy kicsit, és kibökte:

"Ha ez nektek jó, én nem bánom".

Amíg együtt voltunk, voltaképp második fiaként kedvelt. Azt is tudta, hogy én a lányokat is szeretem. (a srác is tudta, és elfogadta).

Szóval, jól elvoltunk, és "el lettem fogadva". A kapcsolat más dolgok miatt ért véget, nem haraggal váltunk el, sőt...

Anya

Nem Nórim van, hanem Norbim.

És ugyan ez a haveroknak

Kellet egy kis idő nekik míg újra indították a gépet.

Volt aki nehezen fogadta volt aki nem.

A lényeg hogy saját magunk fogadjuk el.

Hát én bár nem mondtam még el mindenkinek, de anyum meg a tesóm például tudják. Akkoriban épp megismertem egy srácot, randizgattunk. Egyszer egy nyári délutanon kávéztunk a városban és elmondtam nekik, hogy elkezdtem ismerkedni, van egy ember, akit megismertem, akivel most alakul valami, viszont ő egy fiú.

Volt egy kis hatás szünet, de teljesen elfogadóak és (hál' istennek) semmi gond nincs belőle, anyukámnak kellett egy kis idő, amíg ezt feldolgozza éa elfogadja.

Szóval nekem eddig pozitívak a tapasztalataim. Akik tényleg szeretnek, azok szeretni fognak azért is, mert a saját nemed iránt érzel vonzalmat. Semmi rossz nincsen ebben :)