Ex-kövér melegek! Fogyás után javultak az esélyeitek?

Sokan vannak akik kimondottan az ilyen alkatú srácokat kedvelik. Köztük én is.

Én azt figyeltem meg, ugyan nem mindenkinél, de én sokkal öregebbnek látom azokat akik nagy súlyról fogytak le 70-80 kg-ra. Egy 30 éves srác a nagy fogyása után kb 45-nek nézett ki.

De mégegyszer, nem mindenkinél van így.

Szerintem eddig nem a jó helyen keresgéltél.

Hidd el, rengetegen kedvelik a macis srácokat. (igen, nekem ilyen a macis alkat)

Ha téged zavar a súlyod, akkor csakis magadért fogyj le.

Nem szabad, hogy mások negatív kritikái nyomasszanak.

Mindent csakis magadért tegyél.

Több önbizalmad lesz ha elfogadod magad és nem mások véleményére hagyatkozol.

Több olyan társkereső oldal is van ahol keresgélhetsz.

Hidd el, NEM vagy ronda!!

Csak mindenkinek más jön be.

Sok sikert kívánok!

Remélem, ha csak picit is, de segítettem valamennyit.

☺️

Klasszisokkal jobbak az eselyeim. :D

Volt rajtam 30 kg felesleg. Nyilvan nem jottem be szinte senkinek. De a legnagyobb problema az volt, hogy magamnak sem. Nem ereztem jol magam a boromben, utaltam utcara menni, meg nyaron is pulovert hordtam.

Aztan osszeszedtem magam es eletmodot valtottam. Tobb, mint 2 eve etkezem egeszsegesen, es mozgok rendszeresen.

Sokkal jobb erzes, hogy furdesnel nem kerulgetem a tukrot, hanem odaallok es szemugyre veszem a ma mar sportos testem.

Es sokkal nagyobb az onbizalmam, ha ismerkedesrol van szo. Regen talan barkivel lealltam volna, gondolvan, en is ronda vagyok... Most eleg szepen valogathatok.

Es az sem utolso szempont, hogy sokat javult a kozerzetem, illetve az altalanos fizikai allapotom is.

A fogyast neked sem csupan parkapcsolati szempontbol ajanlanam... Ilyen sulyfelesleggel elobb-utobb lelegeztetogepre szorulsz, majd nem tudsz jarni, aztan szepen lassan jon a tobbi. :( Ezt, mint egeszsegugyis mondom.

(A helyesirasi hibakert szorri, de a kadban irtam, telefonrol, szemuveg nelkul. :D)

Engem az erdekelne, hogy a hizasnak mi a pszichologiaja? Aki 140 kilosra hizik, nem veszi eszre kozben, hogy egyre tobb vagy csak ennyire nem erdekli? Nem egyik naprol a masikra lesz vki ennyi.

En pl 75 kg vagyok de ha egy-ket kg feljon, azonnal mozogni kezdek, vagy kevesebbet eszem. 26f

Kedves Kérdező!

Elöljáróban mondom, hogy a lehető legjobb indulattal írom ezt a kommentet.

Ha még nem tetted meg, mindenképpen keress fel egy endokrinológust. Ha nincs hormonális (pl pajzsmirigy alulműködés) oka, akkor a saját érdekedben adj le párszor 10 kg-ot, ne a pasik miatt!

Ha ne adj' Isten van valamilyen betegséged, kezeljék!

Egy kommentre reagálnék.

#3: Hiába néz ki valaki nagy fogyás után idősebbnek (nyilván itt hirtelen fogyásról beszélünk, nem pedig sportolásról, egészséges kajákra való átállásról, tehát életmódváltásról), az elhízás a cukorbetegségtől kezdve a szív-érrendszeri betegségeken (stroke, szívinfarktus, érelmeszesedés stb) át a különböző daganatokig rengeteg betegségre hajlamosít.

Ahogy kiveszem a szavaidból, Kérdező, szerinted az életmódoddal van gond. Ez már nagy előrelépés, hogy elismered.

Ettől függetlenül, tényleg mindenképp keress fel szakorvost, mert 140 kg-ra meghízni nem lehet véletlenül, annak komoly oka van. Vagy betegség, vagy életmód, de valami nagyon nincs rendben. Én is hasonló cipőben járok. Nem sportolok, néha szénhidrát és zsírgazdag kajákat eszem, de így is "csak" 80 kg vagyok a 170 centimhez, tehát van kis pocakom, de a 140 kg-nál már érdemes utánajárni, hogy mi a kiváltó ok. (Amúgy a "meleg-társadalomban" én is kövérnek számítok...)

Üdv,

Egy meleg orvostanhallgató

#6:

"Engem az erdekelne, hogy a hizasnak mi a pszichologiaja? Aki 140 kilosra hizik, nem veszi eszre kozben, hogy egyre tobb vagy csak ennyire nem erdekli? Nem egyik naprol a masikra lesz vki ennyi."

Én 130 kilóra híztam el. Aktívan sportoltam, 95 kiló körül lehettem. Aztán egyik napról a másikra egy durva szorongás tört rám, ezzel az érzéssel keltem, feküdtem. Teljesen felemésztette az életemet, elmaradtam az csapat edzésekről, a kondiból. Meg persze ettem, az esti edzések helyett a vacsora volt az esti program. Aztán depressziós lettem, ezután fordultam pszichiáterhez. Kaptam gyógyszert, amitől robbanásszerűen elkezdtem hízni, kirepedezett a hasam, de még a mellem is. A depressziót valamennyire kezelte, de sose lettem a régi, így az edzések is alkalomszerűek voltak, fájdalmas volt elmenni, csak kényszer meg nyűg volt (holott de szerettem régebben, alig vártam hogy mehessek).

És bármennyire furcsa kijelenteni, de nem vettem észre (vagy inkább nem vettem róla tudomást). Nyilván feltűnt, hogy kihíztam folyamatosan a ruháimat, de elbagatellizáltam, ó csak pár kiló, majd lemegy. Aztán mikor tele lettem striákkal, egyszerűen úgy láttam, hogy ha fájdalmas eljárni kondiba (és ez nem egyszerű hiszti), és nem bírom megállni, hogy ne egyek sokat, akkor minek küzdjek. Meg reménykedtem abban, hogy jobbra fordul a hangulatom, és majd ismét vágyni fogok arra, hogy edzhessem.

Egy év után letettem a gyógyszert, eltelt pár hónap, és végre képes voltam rendszeresen eljárni edzeni. És figyelni a kajára. Fogytam is sokat. Közben úgy érzem, hogy kimaradt 2 év az életemből.

Szóval nálam nagyjából ez volt a hízás pszichológiája.

Kérdező:

Majd ha lefogytam 100 alá, megírom a tapasztalataimat. ;)

Kedves kérdező!

Van két válasz a fentiek közt, akik az én véleményemet támasztják alá!

Talán esetedben egy orvosi vizsgálat bizonyára fontos volna, de az elsődleges az, amit te akarsz! Elhatározás kérdése! Nekem elsőre egy dolog segített... A folytatás, ha még érdekel, priviben várom válaszod!