Átkozom azt a napot mikor úgy döntöttem, hogy élem a vágyaim! Ti véget vetnétek ennek a kapcsolatnak?

Nem érzem magam hibásnak, hogy megcsalt a párom...

Elég bonyolult és beteges... Bő egy éve vagyunk együtt. A gyanakvásom olyan negyedik hónaptól kezdődtek. Konkrét bizonyítékom soha sem volt, de ahogy kezdtem megismerni a párom egyre gyanakvóbb lettem. Sokat vitatkoztunk ezek miatt, de ő folyamatosan tagadott mindent és bennem ébresztett bűntudatot, hogy én vagyok a betegesen féltékeny. Tudni kell, hogy ez az eset egy meleg párról szól. Mindig is gyanakodtam... sajnos nagyon a részletekbe nem tudok bele menni, mert az több millió betűkarakter lenne. Én előttem volt egy 12 évet tartó kapcsolata. A srác egy szánalmas, élet képtelen... Nem tud ki bújni a párom árnyékából és védelmezése alól. A fő várostól messze van a páromnak egy tanyája. Ott húzza meg magát a szerencsétlen az élettől... A napokban ki borúltam a páromra és a srác bizalmába férkőzve megtudtam, hogy ők együtt voltak folyamatosan mellettem. Mi 1 év két hónapja vagyunk együtt. Ők kapcsolatunktól számítva 10 hónapot voltak még együtt. Történt egy eset, ami nagyon nem tudok elfogadni. Tavasszal le menetem a pàromnak segíteni. Ott maradtunk estére... A srác nem tudta, hogy mi együtt vagyunk. A ház két szobás, de a kisszobában egy egyszemélyes ágy volt. Én mentem oda aludni😞, amit nagyon nehezen fogadtam el. Bár ne tettem volna. Míg én a másik szobában aludtam ők összebújtak. Nagyon fáj. Első pillanatban megalázva éreztem magam. De a páromnak kell olyan szégyen érzetének lenni, hogy bele pusztuljon. De erre semmi... Én meg nem léptem ki a kapcsolatból, mert szeretem és nem akarok szenvedni. De most làtom, hogy ez màr soha sem lesz olyan mint amilyen volt! Azt még a vègén megjegyezném, hogy nekem ő az első férfi az életemben. Nagyon szerelmes vagyok belé, de nagyon haragszom rá és fáj.