Ki tudna megerősíteni/cáfolni az elméletemben? Van néhány példa előttem, és gyanússá vált számomra hogy a homoszexualitás nem egy veleszületett dolog.

"Több meleget is ismerek,közös bennük az hogy állami gondozottak vagy a rossz szülői kapcsolat,illetve annak teljes hiánya"

Najó, Én meg rengeteg ilyen heterót ismerek akikre igazak a fentiek és mégsem lettek melegek. Akkor ők miért nem? Sőt, ismerek olyan melegeket is akiknek nagyon jó volt a kapcsolata az apukájukkal. Akkor ők miért lettek melegek. Ez így nekem nagyon nem áll össze.

Két testvérem van, hármunk közül csak én vagyok meleg annak ellenére, hogy apánkkal ugyan olyan a kapcsolatunk.

A szülői kapcsolat ha egyáltalán számít, akkor is maximum csak egy faktor a rengeteg közül, ami meghatározza a gyerek szexualitását, mivel jópár kutatás kimutatta már hogy a homoszexualitásnak van genetikai vagy méhbeli hormonális oka.

Egyébként azt én is olvastam, hogy a gyerekotthonokban kicsivel több a homoszexuálisok száma. Ez tényleg utalhat arra amire gondolsz, de ugyan úgy jelentheti azt is, hogy a homoszexuálisokat gyakrabban teszik gyerekotthonba. A meleg fiúgyerekeken általában gyerekkorukban is látszik, ha melegek. Rajtam szerintem meglátszott és az egyik ismerősöm is szinte kizárólag lányokkal barátkozott már általános iskolában.

Szia!

Egyrészt rám ez nem igaz, mindkét szülőmmel nagyon jó a kapcsolatom.

Az hozzátartozik a dologhoz, hogy ezt annak idején már felvetették, mikor elkezdték kutatni az okokat, de aztán hosszabb huzavona után végül elvetették.

Ami ma a családi vonallal kapcsolatosan nyílt kérdés, hogy a szocializációs folyamat nagyon korai eseményei mennyiben befolyásolják a szexuális orientációt. Ezt egyelőre nem tudjuk. Itt most nem traumákra kell elsősorban gondolni.

Miért vetették el a kötődési zavaros elméletet?

Mert észrevették azt is, hogy ahol ezek a kötődési gondok, amikről írtál, előfordulnak, leginkább a serdülőkor identitáskrízisében jönnek elő. A meleg fiatalok jobbára ezekben az időkben kezdenek el titkolózni, és az identitáskrízisük a hetero fiatalokéinál érzelmileg sokkal jobban igénybe veszi őket. Mondom, ez az általános eset, nincs mindig így. Ezt a titkolózást, látható szenvedést pedig kezelni kell tudni, amit valahogy érthető okokból inkább az ellenkező nemű szülő kezel jól, az azonos nemű pedig nem érti, mi a franc folyik a gyereke életében, ezért aztán elkezd eltávolodni érzelmileg a helyzettől.

Vissza az én példámhoz. Ugye írtam, hogy mindkét szülőmmel nagyon jó a kapcsolatom, de az azonos nemű szülőmről kérdeztél. Édesapám ezt a fenti dolgot nagyon jól kezelte. Nagyon zárkózott voltam kamaszként, és nagyon nehezen mondtam el bármit. Ezt az apám úgy kezelte, hogy soha nem erőltetett semmit, ha pedig valamit mégis elmondtam önszántamból, nem ítélkezett, nem tett megjegyzést, nem adott tanácsot, ha nem kértem. És minden alkalom után, ha elmondtam valamit magamtól, akkor megköszönte. Ezért egy idő után abszolút nem féltem attól, hogy ítélkezni fog felettem, és tudtam, hogy bármi is történik, bárki is vagyok, ő szeretni fog engem.

14-es válaszoló vagyok.

Az általad felsorolt mentális betegségek nem szexualitások, például egy pedofil is lehet heteroszexuális vagy homoszexuális (bár van, aki annak veszi, ebben az esetben igazad van), de ez csak a szavakkal való dobálózás, én az LGBTQ+ közösségben lévők szexualitását értettem a szexualitás szó alatt.

A kérdésedre válaszolva valóban lehet kapcsolat a homoszexualitás és szülői kapcsolat között, de nem azért 'válik' valaki homoszexuálissá, mert az adott szülővel, szüleivel nincs jó viszonya, hanem ez valóban egy vele született tulajdonság.

Továbbá te csak a homoszexualitásra tértél ki, ezért meg kell kérdezzelek, a többi szexualitásra is van valami elméleted? És félreértés ne essék, megintcsak nem a pedofilokra gondolok, inkább a biszexuálisokra vagy a transzexuálisokra például.

Kedves #28!

#25 vagyok. Ez a kérdés, hogy a pedofília és társai szexuális orientációk-e vagy sem, nem puszta szavakkal dobálózás, hanem egy nagyon fontos dolog. A parafíliák a szexuális orientáció zavarai, és mint ilyenek, a szexuális orientáció egészleges és ésszerű megértéséhez így is kell kezelnünk.

A lélektanba nem szabad személyes meggyőződést beletenni, mert annak az lesz a vége, amit annak idején Freud munkájával műveltek. Freud ugyanis a melegséget a szexuális viselkedés normál variációjának tartotta, amit a következő három dologra alapozott:

1: a szexuális ösztön és a szexuális tárgyválasztás külön kezelendő fogalmak. A szexuális ösztön önmagában tárgyfüggetlen, míg a szexuális tárgyválasztásra alapszik a 2. rész.

2. A szexuális tárgyválasztásra az ödipális szakaszban kerül sor, amikor a gyermek kezd öntudatra ébredni.

3. Freud a szexuális ösztönt vette a magatartás vezető szervező erejének.

Mármost személyes meggyőződésből, kutatásaikban módszertani hibák tömkelegét elkövető későbbi követők külön egységében kezdték el kezelni a szexuális ösztönt és tárgyválasztást, a szexuális tárgyválasztást a pre-ödipális szakaszba helyezték át, és a magatartást szervező fő késztetések okait a szocialiációban keresték.

Ha most elvonatkoztatunk attól, hogy Freud nézeteit valamelyest már meghaladtuk, elmondhatjuk, hogy a korban Freud képviselte a valósághoz legközelebb álló nézetet, módszertanilag helyes kutatásokra alapozva, a korban tehát a legjobb volt.

Amit tudni kell, hogy Freud megkezdte nyilvánosság előtt is a homoszexualitást bűnként, később betegségként kezelő tömegek tájékoztatását a kutatásai eredményeiről, ami egy kezdetleges toleranciát hozott létre. A későbbiek módszertani hibáktól hemzsegő kutatásai viszont ezt tönkretették, és lehetővé tették a homoszexualitás kettős fronton való támadását: egyszerre támadhatták politikai téren, és egyszerre kezelhették betegségként.

Abban viszont már Freud kutatásai, és a későbbiek valóban helyes kutatásai is egy dologra mutatnak rá: a családi körülmények és a szexuális orientáció alakulása között nincs kapcsolat általánosságban véve, ha pedig van, akkor fordított az ok-okozati kapcsolat: a gyermek szexuális feszültségei miatt kialakulhatnak magatartási problémák (a magatartás szót itt a legtágabb értelemben kell érteni, egyszerre a külső megnyilvánulásokat és az ezeket szervező belső késztetéseket is jelenti), ami a családi életet is érintheti.

Nem kötözködni akarok, meg nem lehurroglak, csak tudom saját tapasztalatból is, hogy ez NAGYON fontos dolog.

18/p

Az apa-fia kapcsolatnak legfeljebb a homofóbia kialakulásában van szerepe. Ha apu látens öngyűlölő homoszexuális akkor a hasonló emberek elleni heves, gyakran demonstrált és agresszív gyűlöletkitörései ragadós példák, valamint a nagyon erőltetett maszkulin viselkedés révén, amivel saját homoszexualitását igyekszik leplezni kvázi a fiát is hasonló mentalitásúvá teszi.

Van olyan elmélet, ami szerint a homoszexualitás a populációban egy sikeres túlélési stratégia része. Ha egy anya szül kettő gyereket és ebből az egyik homoszexuális, a másik pedig nem, akkor ugyan csak az egyiknek lesznek utódai, de a homoszexuális egyed gondoskodik azokról is. Tehát ezáltal az unokák kapnak egy bónusz szülőt ami nagyon jelentős többlet túlélési esély, és mivel több gondoskodást kap a gyerek, képzettebb, okosabb, ügyesebb lehet, mint a társai akiknek csak két szulője van. És emiatt nem veszett ki a gén a populációból, mert testvéri ágon recesszíven tovább tud öröklődni.