Csajok ti lenézitek azokat a fiúkat/férfiakat akik nem mernek kezdeményezni?

Párom nem mert nagyon lépni annó. Én az a tipikus miniszoknyás, magassarkús Barbie baba voltam, ő pedig egy BMX-es, tüsi hajú, laza gyerek. Beszélgettünk sokat miután megismertem egy ismerősünk buliján, de nem alakult semmi, és összejöttem egy másik sráccal, nem tartott sokáig, kb 1 hónap, de onnantól nem beszélgettünk. Eltelt fél év, és tök véletlenül találkoztunk valahol, és újra elkezdtünk beszélgetni. Volt valami benne, ami nagyon megfogott. Sokkal értelmesebb volt, mint a többi korombeli srác, tetszett az életfelfogása, kedves volt, intelligens, humoros... Elhatároztam, hogy nekem ő kell. Egy volt a társaságunk, és egyik nap, mikor mentek bulizni, megleptem, hogy mentem én is. Ott egy csajszi odajött hozzám, hogy lépjek már én, mert ő nem mer, pedig nagyon odavan értem, de nem biztos benne, hogy kellene nekem ő. Odaültem hozzá, beszélgettünk, iszogattunk, aztán egyre közelebb kerültünk egymáshoz, végül átsmároltuk az éjszakát. Ez volt 7 éve, azóta boldogok vagyunk együtt. Kiderült utána, hogy ő abban a fél évben is rám vágyott, és utálta magát, amiért nem lépett, és összejöttem mással...

A tanulság: ha amúgy tudsz beszélgetni a csajjal, megfogod valamivel, okos, kedves, értelmes srác vagy, akkor nem gáz, ha nem mersz lépni. De ha meg sem tudsz szólalni, és a sarokban várod a csodát, akkor gáz.

Nem nézek le senkit ilyen miatt.

Nyilván nem a legpozitívabb tulajdonság, de megváltoztatható.