Hogy lehet, hogy egyes férfiak azt hiszik magukról, hogy nagyon szenvedélyesek az ágyban, de valójában olyan kis semmilyenek?

Én is jártam egyszer így. 23 éves voltam, a pasi 33 elvált, gyerekkel. Alapvetően nem akartam gyerekes párt, és a 10 év korkülönbség is sok volt nekem. De annyira udvarolt, hogy végül elbűvölt. Bár kérdeztem is tőle, hogy most akkor mik a szándékai, mert alapvetően az elvált, gyerekes férfiak már nem nagyon akarnak újra családot alapítani, én meg ugye majd egyszer szeretnék gyereket. Azt mondta, nem zárkózik el előle.

Az ágyban egy nagy 0 volt. Pedig tényleg mindenkinek hencegett, hogy ő mekkora sztár. Aztán egyszer elmentünk egy baráti házaspárral nyaralni, és a csaj félrehívott (igazán jó barátok lehettek), és megkérdezte, hogy én mégis mi a fenét keresek emellett a pasi mellett. Hogy neki csak egy trófea vagyok, kb. 100 nője volt már, és tuti, hogy nem lesz ebből komoly kapcsolat, mert még mindig az ex-nejébe szerelmes. Alapvetően nem szoktam bevenni minden rosszindulatú dumát, de valahogy az ágyban nyújtott teljesítménye azt sugallta nekem, hogy valóban annyira nem érdeklem. Ő már mindenfélét akart tőlem, pl. análszex, de az egyáltalán nem zavarta, hogy nekem még orgazmusom sem volt.

Aztán a következő alkalommal elmondtam, hogy én mit szeretnék, totál kiakadt, hogy ő nem szereti, ha egy nő a domináns, és ő igazán mindent megtett, hogy jól érezzem magam, arról ő nem tehet, ha ilyen béna vagyok. Na, akkor ott kitettem a szűrét. Menjen, aztán béküljön ki a nejével, és tegye őt análisan boldoggá.

Szóval nekem az volt a tanulság, hogy nem kezdek olyan pasival, aki henceg a trófeáival. Nem jó az olyan pasi, aki túl sok nővel volt már együtt, mert nagy ásznak képzeli magát, pedig a minőség számít, nem a mennyiség. A mostani pasimnak én vagyok a 3. nője, de igazán nem panaszkodhatok rá.