Ti hogyan fogadtátok el hogy saláta puncitok van?

Nőkhöz szól a kérdés természetesen, nem kellenek a perverz kommentek.

Akárhogyan próbálom magam szeretni, értékelni, elfogadni, nem tudok mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy csúnyának látom. Az emberek nagy része is és herótom van a sok rosszindulatúságból, pedig a genetikáról nem tehet senkit, és terjeng sztereotípiaként, hogy biztos azért ilyen, mert a fél várossal volt már a lány...

Sokszor gondolok arra, mi lesz ha olyan férfiba szeretek bele akit egyáltalán nem vonz. Lehet mondani, hogy ha szeret úgy szeret ahogy vagyok, de mégiscsak kell a vonzalomhoz és úgy minden máshoz is, hogy vonzónak találjuk egymást kölcsönösen lent is...

Ti hogy tudtátok elfogadni magatokat? Pár éve már kínlódok ezzel, de nem akarom mindig rosszul érezni magam miatta.