30 felett szűz férfiként hogy indulnál el?

Én is így vagyok, bár 28 évesen. Csendes, visszahúzódó, introvertált emberke voltam mindig, ez vezetett idáig... Én elkezdtem edzőterembe járni, és ahogy formálódott az alakom, egyre több önbizalmam lett, és nem féltem nyitni a lányok felé (És talán ők sem felém...Addig rám sem néztek) Most van egy lány, aki érdeklődik irántam, én is iránta. Ő azért sokkal tapasztaltabb tőlem ilyen téren, már sok barátja volt elmondása szerint, és eléggé szókimondó típus. Mondhatjuk, hogy ilyen szempontból pont az ellentétem, de talán pont erre van szükségem. Jól megértjük egymást, és ezeket a dolgokat leszámítva, sok a közös bennünk, hasonló az életfelfogásunk, hasonló az érdeklődési körünk, stb. Igaz, erről a dologról nem tud, csak annyit, hogy "régóta" nem voltam nővel. Nem igazán szerettem volna ezzel nyitni. Majd idővel megtudja, ha komolyabbra fordul a dolog. Szerintem ennyi elegendő első körben egy kapcsolat indulásához. Lényeg, hogy jól érezzétek magatokat együtt.

Amire figyelni kell: Nekem viszont már többször említette, hogy túlságosan nyomulok. A pozitív dolgokba kapaszkodok, az egyetlenbe, mert félek, hogy legközelebb már nem lesz ilyen alkalom az életben. Valamilyen szinten pedig ez jogos, mert félek, hogy tényleg nem lesz... Joggal hiszem, hiszen eddig, 28 évig nem volt. És ez nagyon nehéz dolog, mármint, hogy vissza fogjam magam ilyen téren. És itt nem a szexről van szó elsősorban, de nyilván vágyok rá, hanem hogy tényleg legyen végre egy lelki társam.

Lényeg a lényeg, ismerkedj, add önmagad, adott esetben legyél humoros, aztán a többi majd alakul. Nekem az is sokat segít igazából, hogy beszélgetek vele messengeren. Ott valamiért jobban megnyílok, mint élőben. Így jobban meg tud ismerni, és én is feloldódok.

A legnagyobb hulyeseg amit csak tehetsz, ha hivatasoshoz mesz. Egy vagy neki a sok kozul, nincs meg az a meghitt hangulat, le se sz.rja, hogy mi a jo neked, szimulal jobb esetben egy orgazmust, megkapja penzt, aztan annyi. Irasod alapjan nem tunsz butanak, sot, eleg intelligensnek nezlek. Nincsenek a kornyezetedben ilyen nok? Vagy internetes tarskereses?

Eredetileg nem akartam irni, de amikor elolvastam a “mit adjak cserebe” kerdesedet, mar muszaj volt leirnom ezt.

Egy erett parkapcsolat nem ugy mukodik, mint a piac. Nem kernek semmit cserebe, a felek egyforman, feltetel nelkul szeretik egymast. Ez persze nem azt jelenti, hogy egyik fel kiteszi szivet-lelket a masikert, az meg le se f.ssa. Szoval erted mit mondok.

Kulso megfog, belso megtart. Nem minden a szexrol szol. :)

Elmondom az én történetemet.

Ha ezt megérted nagy előnyben leszel.

Óvodás koromban a nagyapám hátsó udvarában csatangoltam a fészerben egy kora reggelen. Egyszercsak amikor befordultam a tyúkól mellé hirtelen egy hatalmas több mint húsz centi hosszúságú patkány volt előttem néhány méterrel. Megálltam és elkezdtem nézni a hatalmas patkányt (azóta sem láttam még akkorát). A patkány is nézett engem. Így kialakult egy patthelyzet, és vagy fél percig farkasszemet néztem kisgyerekként egy óriási patkánnyal. Nem féltem. Viszont a patkány szemében láttam a félelmet. Kb fél perc után a patkány lassan hátrálni kezdett, majd gyáván elfutott. Én pedig azóta a bármilyen vadállat meg akar támadni mindig a szemébe nézek félelem nélkül.

Nem sokkal később amikor a húgommal egy folyosón voltunk átfutott egy egér. Az egér úgy futott mint aki az életét menti. A húgom sikítani kezdett. De én csak nevetnve néztek őket és gondoltam magamban: ugyan minek félni? Hisz ő az aki retteg tőlünk!

Azóta már nem félek sem az óriás pókoktól, sem a kóborkutyáktól sem ilyesmitől, mert tudom, hogy ők azok akik félnek tőlem.

Elgondolkodtam, hogyha nem félek a vadállatoktól, akkor talán ugyanezt alkalmazhatom-e a velem kötöszködőkre?

Mivel kisebbség voltam, ezért rendszeresen közcsúfolat tárgya voltam és gyakran belém kötöttek. Elhatároztam, hogy ahogyan az óriási patkánytól sem féltem, a belém kötőktől sem fogok félni. Valahányszor verekedni akartak velem én folyamatosan mérgesen végig a szemükbe néztem. Egy idő után már nem akart veredekedni velem senki. Így visszaemlékezve nagyon ritkán keveredtem verekedésbe, mert ha valaki belém kötött én félel nélkül mindvégig a szemébe néztem az illetőnek.

Ma már ott tartok, hogy ha pl megyek az utcán akkor a legkisebb félelem nélkül a kigyúrt kopasz nagydarab férfiaktól sem félek. Egyszerűen csak farkasszemet nézek velük és gondolom magamban, hogy: Nem én vagyok aki fél.

Manapság már a nyóckerben sem félek éjszaka sétálni. És még fullra négerekkel teli drogcsempész helyekre is a legkisebb félelem nélkül be mertem menni.

Ennek ellenére amióta Budapesten vagyok még senki sem mert belém kötni sosem.

Innen kezdve elgondolkodtam, hogyha a kigyúrt izomkolosszusoktól sem félek, akkor tulajdonképpen miért is kellene féljek a nőktől?

Ugyanezt a taktiták elkezdtem alkalmazni a nőkre is. Folyamatosan a szemükbe nézek és közben mondom magamban „Ő jobban fél mint én”.

És ez jó érzés, mert így máris nincs mitől féljek. Még a szóbeli érettségim is így lett magas pontszámú :D

6-os, nagyon tetszik a hozzáállásod. Sok esetben a szemezés tényleg rengeteget számít. Mert az emberek általában félnek egymás szemébe nézni.

Mesélek én is egy történetet. Sose voltam egy szép nő. Mondjuk úgy, hogy épp megütöttem az átlag szintet. Munkahelyemen megtetszett egy pasi (ő se volt egy adonisz). Elkezdtem őt figyelni. Ő észre se vett. Egyszer összeszedtem a bátorságomat és amikor jött felém a haverjaival, hosszasan belenéztem a szemébe. Nem maradt el a hatás, onnantól minden nap ment a szemezés. Sokaszor már ő keresett a tekintetével, ő kezdeményezett. Azóta sokat gondolkodtam azon, ha akkor nem néztek a szemébe, szerintem észre se vett volna.