Szexkapcsolat vagy felejtés?

Az a helyzet, hogy kb. 4 hónapja megismerkedtem egy nálam 8 évvel idősebb pasival.Első pillanattól kezdve szinte szemmel látható volt köztünk a szexuális vonzalom.

Na most az azóta eltelt pár hónap elég hullámvasútszerű volt.Ő egyből úgy gondolta, hogy lefekszünk egymással, de én ezt tisztán visszautasítottam, merthogy elveim vannak.(csak kapcsolatban, valódi érzelmekkel szeretnék szexelni olyannal, aki szeret és megbecsül..)

Ennek ellenére tovább tartottuk írásban a kapcsolatot, majd kétszer találkoztunk is a lakásán.Egyszer sem volt szex, csak csókcsaták és együttalvás.Mindez azért, mert még mindig kiálltam az elveim mellett, és tartottam magam, bármennyire is nehéz volt.(Hát még neki..)

Pár napja ismét leültünk megbeszélni a dolgokat, és arra jutottunk, hogy sajnos nem egyeznek az igényeink, (nem akar velem játszani, és félt, hogy bennem kialakul valami, ő pedig jelenleg nem akar kapcsolatot) és jobban járunk, ha nem folytatjuk tovább ezt a valamit.

A beszélgetés végén pedig megjegyezte, hogy ha esetleg meggondolom magam, akkor tudom, hogy hol találom.

Na és most pár napja ezen kattogok.

Nem lettem belé én se szerelmes, sőt még csak nagyon nem is kötődök hozzá, mert egész jól megvagyok nélküle ennyi idő folyamatos beszélgetés után is.

Viszont egyre többet gondolok arra, hogy mennyire szívesen lefeküdnék vele.

Ha az elveimet el is engedem, így is van még pár érv, ami visszatart attól, hogy írjak neki.Legerősebb talán, hogy még szűz vagyok.(Simán megbíznék benne amúgy, de ez tényleg már ilyen büszkeség dolog, hogy megérdemli-e ő, hogy “neki adjam”.)

A másik, meg ha innentől mégis kialakulna egy szexkapcsolat köztünk, és emiatt rendszeresen találkoznánk, akkor lehet, hogy bennem komoly érzelmek tudnának fejlődésnek indulni, aminek hatalmas pofára esés lehetne a vége.

Szóval összességében tanácstalan vagyok, hogy most válasszam a komfort zónámon belüli biztos utat, és felejtsem el őt örökre.Vagy élvezzem ki az élet által nyújtotta minden lehetőséget, és igenis feküdjek le vele, aztán majd lesz, ami lesz.Ha más nem, egy jó sztori.

Nektek mi a véleményetek a szituról?