Melyik csajt látogatjátok rendszeresen a rosszlányokon?

Én nem tartom szánalmasnak. Nekem a korombéli nők már nem tetszenek. Amely korosztály tetszik, nem fekszik le velem ingyen és bérmentve.

35f

Szerintem is szánalmas ez a prosti dolog.

Tudod van nálunk az egyetemen is nem egy csúnyábbacska srác, mégis szinte mindegyik össze tud szedni egy barátnőt előbb utóbb. Na, vajon hogy csinálják? Úgy hogy nincs önbecsülési problémájuk, Helyén van az eszük, fejlesztik magukat és belül teljesen rendben vannak. Nem peostik után szaladnak, hanem végzik a dolguk, élik az életüket és előbb utóbb majd csak lesz valahogy..

Az én barátom sem a legszexibb pasi a világon , nem is csúnya,inkább átlagos ha nem elvakultan nézem. Viszont a belső értékei fogtak meg leginkább, a jó humora, hogy van önbizalma, okos és helyén van a szíve.

Tudod a külső az csak max megfog, de a belső az, ami megtart.

Lehet,hogy közhely, de amíg te nem szereted magad, ne várd egy lánytól, hogy ő szeressen.

20L

#23

Olvasd el itt a #18-as valaszt, foleg a vege fele...

https://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__egyeb..

Utolsó:

Nem a testsúlyra értettem...istenem...

23-as:

Milyen anyagot szívsz? Kéne belőle nekem is.

Egészen megfájdítottad a szívem. Az ilyen kommentek azt a hamis illúziót keltik bennem, hogy nekem is lehet egy szerető barátnőm. Szerencsére mindig felrázom magam, hogy mi is a rideg valóság.

Ezzel az a baj, hogy ritka.

A tényleg átlag alatti csúnya fiúk már gyerekkoruktól kezdve kapták a f...szt az arcukba. Emiatt alakult ki a szorongás, önbizalomhiány, stb stb... a csúnyácska külső mellé igazi vesztes belső is társul, mert nem jönnek a sikerek.

Se barátok, se kapcsolatok se semmi... így általában a jó munka, karrier is bukta... mert ahhoz meg nagy duma vagy ész kell.

... én őszintén nem is tudom mit tennék, ha nem jönnének a mindennapi apró sikerek. Barátoknál, munkában, kollegináknál. Apró szociális juttatások. A megbecsültség érzése. Hogy tudom számítok, érek valamit. Csak azért becsülöm meg, mert nem mindig volt ez, gimiben én voltam az osztály lúzere, 55 kiló csontvázként... Aztán összeszedtem magamat egyetemre, de kellett pár év.

Szóval bár el tudom képzelni, de irtózok a gondolattól is, hogy mondjuk 25-30 évesen is a mellőzöttség érzése kerülgessen, és úgy hogy nem jutottam sehová. Főleg ha az ember még szűz felnőttként... barátnője se volt. Áh... ha legalább egyszer sikerül akkor tudod, legalább hogy valakinek bejöttél :D

Nehéz ebből kitörni, ha nem jönnek a sikerek. Persze ezért brutálisan sok erőfeszítést kell tenni. Szóval általában a 25-30 évés veszteseknél ez is a probléma. A lustaság. Hegyeket kell megmozgatni mondjuk egy megbecsült jó állásért. Ha ez nincs akkor marad a turkáló, szar meló, melegítő és mellőzöttség. :S

Utolsó!

Teljesen igazad van.