Miért vonzódom a lánybarátaimhoz (is), ha már van párom?

Barátnőmmel viszonylag aktív az együttlétünk, ennek ellenére sokszor kapom magam azon, hogy azokhoz a lányokhoz, akik kedvesek velem és bírnak engem, úgymond vonzódni kezdek időszakosan hozzájuk is, hogy jólesne, ha velük is csinálhatnám (persze úgy, hogy nekik jó legyen és élvezzék). Megbeszéltem ezt Párommal is, megért engem, de attól engem még nyugtalanít a dolog.

Azért nyugtalanít, mert úgy tapasztaltam, hogy a férfiakat értéktelen vadparasztnak tartják, akik mással is együtt vannak, mint a párjuk. Pedig én tényleg szerelmes vagyok, de másokhoz is vonzódom. És tisztelem a nőket, nem csak szexuális tárgyként tekintek rájuk, hanem valahogy érzékelem a belső kisugárzásukat, átérzem az érzéseiket olykor, amire - mások elmondásai által tapasztalva (mert nemigen mozdulok ki) - más férfiak kevésbé képesek, amik által a lányok méginkább látják rajtam, hogy más vagyok.

Tisztában vagyok azzal, hogy a legtöbbnek eszébe se jutna ilyesmi, mereven görcsösen kiállnak amellett, hogy "csak a párral szabad, mással nem", de mi van, ha ezek az elfojtások vetik tönkre egyes kapcsolatokat? Amíg Páromnak mindent elmondok és mindent megadok testileg-lelkileg, addig tisztának érzem a lelkiismeretemet, viszont nem tudom, mi okozza nálam ezeket a vágyakat.