Fiatal férfiként hogy kell átvészelni a húszas éveket? Mi marad az emberből harmincra, ha nem volt még normális kapcsolata?

áhá...most már kezdem kapisgálni ezt az érzést, csak egy kicsit részletezned kellett.

Oké. Szerintem nem vagy hisztigép, nem egyformán vagyunk összerakva.

Mi a hobbid? Nem okoz örömöt?

De nem is ez a lényeg.

Jelenleg én is egyedül élek, de mégsem érzem magamat magányosnak (te többször használod a magány szót).

Neked is meg kellene tanulni egyedül élni, élvezni az életet akár egyedül is. Nem kell, h függjél egy másik embertől.

Van egy ismerősöm, nem jó képű, nincs is jó teste, kb. mint micimackó. Viszont magabiztos, és nagy dumája van, ragadnak rá a nők. Ez kell a nőnek. Bár megjegyzem jól is megy neki.

De mint mondtam már nem jut mindenkinek egyformán, látod én is ismerem a receptet, de mégsem élek kapcsolatban. Mert nem tudok más lenni. Én egyedüllétre születtem, van aki nem, ők a szerencsések. Az élet nem igazságos.

Hogy te mire születtél nem tudom, de légy türelmes! Majd kiderül. 1-2 év ide vagy oda nem számít 30 évesen is még fiatal leszel.

A nagy szerelem meg ritka ajándék (ha reménytelen, akkor inkább sorscsapás), szóval, keress!

Végül egy gyógymese:

A középkorban egy híres ember, aki nagyon sokáig nagy kujon volt, sok nőt meghágott, elérve a 80 éves kort a tesztoszteron termelése erősen alábbhagyott. Majd örömmel felkiáltott: jé, milyen színes lett a világ, más dolgok is léteznek mint a puncin kívül!

A meditáció megnyugtat, egy kicsit átformálja a világlátásod, türelmesebb leszel. jó dolog.

Persze, lehet, h ez nem a te utad, csináld azt és úgy ahogy jónak látod!

Keress barátnőt!

Minden jót!