Segítség, hogyan lehet ebből kigyógyulni?

23 éves fiú vagyok. Sajnos már kisgyermek koromban találkoztam felnőtt képsorokkal, s ezek után gyakran nyúlkáltam a nadrágomba kisgyerekeként. Tehát már akkor élt bennem a nemi vágy. Ez a felismerés később bennem hatalmas törést okozott, mert rádöbbentem arra hogy a gyermekkorom mégse volt olyan szent és tiszta.

Ezután mikor már internetközelbe kerültem, egyre többször nézegettem felnőtt tartalmakat. Persze volt hogy rajta is kaptak, ez újabb törést okozott bennem.

Aztán idővel már mindenki becsajozott én meg a felnőtt tartalmakból látott módon álltam a lányokhoz. Garantált volt a kudarc így utólag. (de közben meg vágytam a romantikára és valami szentimentális idillre is viszont ott volt bennem folyton hogy ha ránéztem egy lányra egyből csak arra gondoltam milyen nesztelenül, és bárcsak lefeküdnénk. de mivel visszahúzódó és félénk és férfiatlan voltam nem kelletem senkinek. Kettősség volt bennem egy szoknyapecér és egy kis álmodozó aki romantikára vágyik mint a filmekben: séta a hóesésben, vacsora gyertyafény mellett, borozgatás összebújva hideg téli éjszakán, vagy csak valami messzi nyaralás egy mediterrán kis szigeten hátizsákkal és bakanccsal. Aztán ha átbillentem csak a hardcore felnőtt filmekre tudtam gondolni a sikolyra, a felakadó szemekre, a különböző pózokra, nyögésekre, és olajos tocsogó idomokra.

Ez szinte szétfeszített belülről. Közben nevetség tárgya lettem a fent említettek miatt. A lányok lenézően elküldtek arrébb, nyo*oréknak titulálva. (Amit utólag meg is értek)

Szóval megint a felnőtt filmekbe menekültem. Közben-közben már gyötört egyfajta csömör ettől a tartalomtól. De ha ránéztem a legtöbb nőre, lányra csak az alkalmat és a testet láttam bennük. Aztán eljött a huszadik születésnapom. Itt már nagyon égettet a szüzesség téma és bizony egy hivatásossal vesztettem el. Ezt követően még hét hivatásos lányt kerestem fel. Gondoltam majd ezután tapasztaltabb leszek, lesz önbizalmam. Próbálkoztam ezután flörtölni idősebb lányokkal, erős célzásokkal de ismét nevetség tárgya lettem.

Ma ott tartok hogy undorodom a felnőtt tartalomtól, undorodom az önkielégítés gondolatától, bűntudatom van a hivatásosok miatt is. És az egész elbaltázott eddigi életem miatt. Ha meg magamhoz nyúlnék vagy ismét megnéznék egy felnőtt filmet mély undor fog el, magamtól. Gyűlölöm magamat, hogy mások miért tudták szépen szerelemből összehozni, én meg így elbaltáztam a gyerekkoromat, a kamasz éveimet, és az egyik legfontosabb eseményt az életemben.

Ebből hogy lehet kigyógyulni? Ki lehet ebből egyáltalán?