Miért félek ennyire a felnőttségtől, az önálló élettől és önálló döntésektől? Hogyan lehet ebből kigyógyulni?
24 éves fiú vagyok. Ígéretesnek indult a pályám, azután valahogy megtorpantam, és nem jöttem ki a kamaszkorból. Nem tudom eldönteni, hogy mivel foglalkozzak, mire tegyem fel az életem. Nem hozok végleges döntéseket, nem vállalok felelősséget, nem élek független életet. Mindent megkonzultálok a szüleimmel. A szüleim eltartanak, mert jó körülmények között élünk, sikeres vállalkozók, és apám azt szeretné, ha a nyomdokaiba lépnék. Én nem tudom, mit szeretnék, de úgy érzem, könnyebb lenne döntenem, ha nem lenne felkínálva nekem ez a lehetőség. Igazából nem érdekel annyira az, amit ők csinálnak, de mivel nem vagyok igazán rákényszerülve az önálló életre, ezért mindent hobbiszerűen csinálok, és semmibe nem teszem bele magam 100%-osan. És ez nem csak a tanulásra igaz, hanem kapcsolatokra, munkára, bármire. Nem dolgozom, nincs barátnőm, nem igazán csinálok semmit a tanuláson kívül, de az is olyan, hogy amit most tanulok, azt nem szeretem, és csak túlélésre játszom. Túl kényelmesen élek, nincs, ami elindítson az önálló életben. Katasztrófaként élem ezt meg, mert tudom, hogy kívülről nézve rohadt gáz, ha valaki 24 évesen itt tart, mint egy gyerek. Szégyellem az életemet. Valaha egy megbízható, talpraesett gyerek voltam, aki mindent el tudott intézni, most komolytalan vagyok, halogató és bizonytalan, aki menekül a döntéshelyzetek elől. Szerintem ez egy krízishelyzet, és nem tudom, hogy fog végződni. Pszichológusoknál is voltam, de igazán nem segítettek. Úgy érzem, lemaradok az életről. Már így is baromi nagy hátrányban vagyok. Úgy látom, hogy másnak nem okoz gondot elszakadni a szüleitől, maguktól értetődőnek érzik, hogy elmenjenek dolgozni, kipróbálják magukat, szerezzenek egy társat és szépen, lassan autonóm emberré váljanak. De én nem. Én, bizonyos kamaszkori események miatt sosem bíztam annyira a korombeliekben, mint a szüleimben, és túlságosan rajtuk ragadtam.
Mi ebből a kiút, és miért nem találom?
válasza:Hmmm... pedig nagyon értelmesnek tűnsz, olyannak, aki képes és hajlandó szembenézni magával és változni. Optimális felállás egy igazán hatékony terápiához! Valószínűleg csak nem megfelelő szakembereknél jártál (akikkel nem passzolt a személyiségetek).
Halkan jegyzem meg, a kamaszkori események tünetei és nem okai szoktak lenni a fennálló problémáknak, valószínűleg már jóval korábban kellene keresgélni a múltadban.
válasza:"Házasodj meg, meg fogod bánni; ne házasodj meg, azt is meg fogod bánni; házasodj vagy ne házasodj, mindkettőt meg fogod bánni; vagy megházasodsz, vagy nem, mindkettőt megbánod. Nevess a világ ostobaságain, meg fogod bánni; sirasd el, azt is meg fogod bánni; nevess a világ ostobaságain vagy sirasd el, mindkettőt meg fogod bánni; vagy nevetsz a világ ostobaságain, vagy elsiratod őket, mindkettőt megbánod. Bízzál egy lányban, meg fogod bánni; ne bízzál benne, azt is meg fogod bánni; bízzál egy lányban vagy ne bízzál benne, mindkettőt meg fogod bánni; vagy bízol egy lányban, vagy nem, mindkettőt meg fogod bánni. Akaszd fel magad, meg fogod bánni; ne akaszd fel magad, azt is meg fogod bánni; akaszd fel magad vagy ne akaszd fel magad, mindkettőt meg fogod bánni; vagy felakasztod magad, vagy nem, mindkettőt meg fogod bánni. Ez, uraim, minden életbölcsesség foglalata. "
Kierkegaard
válasza:"Szerintem ez egy krízishelyzet, és nem tudom, hogy fog végződni." Jól látod, identitáskrízis, és viszonylag kevés lehetőséggel végződhet. A legjobb, ha megtalálod "önmagadat" (a saját identitásodat) és ennek az lesz a következménye, hogy elköteleződsz az élet fontos kérdéseiben. Ki is menekülhetsz a helyzetből, még egy ideig elhúzhatod ezt az énkeresést, vagy szimplán átveheted valaki másnak a válaszait az élet fontos kérdéseire (pl apádét)
"Pszichológusoknál is voltam, de igazán nem segítettek."
A többes számra általában felhúzom a szemöldököm. Tényleg rossz szakemberek voltak, vagy esetleg te menekültél kia helyzetből?
" Már így is baromi nagy hátrányban vagyok. Úgy látom, hogy másnak nem okoz gondot elszakadni a szüleitől, maguktól értetődőnek érzik, hogy elmenjenek dolgozni, kipróbálják magukat, szerezzenek egy társat és szépen, lassan autonóm emberré váljanak."
Nem vagy hátrányban. A jelenlegi helyzeted csak ezeket az embereket láttatja veled, valójában sokan vannak úgy főként az elhúzódó tanulmányaik miatt, hogy otthon ragadnak, és egyre nehezebb az elszakadás.
Én is ebben a helyzetben voltam, végül úgy döntöttem ugrok egy nagyot, és kimentem külföldre. Ijesztő volt? K...rvára. Tanultam magamról valamit? Hát biztos többet tudok, mint előtte, és képes vagyok egyedül létezni.
Sajnos az elszakadás egy bizonyos kor után, főként ha a szülők sem igyekeznek kidobni, egyre nehezebb lesz, úgyhogy vagy ragtapasszerűen meg kéne próbálni lépni, legalább fizikailag eltávolodni a szülőktől, vagy még egy esélyt adni egy szakembernek és lassan felismerni, hogy mi az, amit otthon tart.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!