Helyénvaló, hogy gyerekkorom óta arról fantáziálok hogy valaki megerőszakol? 21/N

Úristen! En is ezt csináltam! Megkötöttem a kezeim es azt képzeltem hogy ők vannak körülöttem , es sokszor jutottak eszembe erőszakos fantáziák még talán alsóban is. Egyszer a fiú aki tetszett hátracsavarta a kezem.. ha rágondolok teljesen kész vagyok. Beszélgessünk!!!

* u *

Nem tudom én meg gyengédségre vágyok. Se hat nem vagyunk egyformak.

De ilyen megerőszakolós furmában már durva.

Nem lehet, hogy csak simán domináns pasira vágysz?

A megerőszakolás pont attól az, ami, hogy a másik fél nem akarja. Pláne büntetendő és erkölcsileg is elítélendő!

DE! Ha csak az a vágyad, hogy a pasi erőszakosan elvegye azt, ami jár neki, és a magáévá tegyen vadul, ösztönösen, az még nem beteges.

A BDSM sötét függönye mögött egy nagyon színes világ húzódik meg, tele fétisekkel és kéjjel, esetenként édes fájdalommal.

Szerintem az igazi erőszakolást te nagyon nem szeretnéd! Amire te gondolsz, az szerintem egy vad és alárendelős szex...

Ja! Az igazi dominancia nem arról szól, hogy kihasználom a nőt és minidig megalázom, verem meg hasonlók! Sokan ezt hiszik.

A BDSM-ben a kölcsönös tisztelet és bizalom 1000x fontosabb a sziklaszilárd alapokhoz, mint a sima szexnél.

A benne lévő felek tisztelik és becsülik egymást, és legyen bármilyen csúnya vagy piszkos a játék, utána egymás karjaiban alszanak el. Ez a lényege...

30/F

Nem mondanám normálisnak, nem hinném, hogy élveznéd, ha megtörténne. Nem is beszélve arról, hogy soha nem tudni, hogy kinek mi baja van.

Neked a domináns pasi kell, szerintem.

Ez a kérdés így nem "jó". Mivel nem mást akarsz megerőszakolni, hanem te akarod elszenvedni az erőszakot, vagyis senkinek nem ártanál vele magadon kívül, így mi értelme helyénvalóságról kérdezni?

Amúgy én is hasonlóan vagyok, mint te. Már gyerekként is erőszakról fantáziáltam, bár nekem a félelmeim csaptak át ebbe. Elég élénk fantáziával áldott meg a sors, és gyerekként sokat rettegtem sok mindentől, aztán mivel elkerülhetetlennek tűnt a félelmem aktuális tárgya, így végül a megszoksz vagy megszöksz elv alaján maradt az előbbi. Az ember agya pedig menti a menthetőt és élvezetessé varázsolja azt, ami valójában nem (volt) az. Az évek során pedig a részemmé vált a dolog, úgy beépült a tudatomba, hogy teljesen természetes számomra az erőszak. De azért ezt inkább társadalmilag elfogadottabb formában, vagyis írásban vezetem le, mint a valóságban.

Aki azt mondja, hogy ha vágyik az ember az erőszakra, akkor az nem is erőszak, annak nincs igaza. Velem még valódi erőszak ugyan nem történt, de amikor egy kicsit is veszélyben érzem magam ilyen szempontból, akkor rögtön nedvesedni kezdek, viszont egyúttal a normális félelmi reakció is jön. Ha van választásom, elmenekülök, ha nincs, akkor a testem (jól begyakoroltan) már készen áll az elkerülhetetlenre. Egy domináns pasi viszont ehhez képest semmi. Vele legfeljebb el lehet ezt-azt játszani, de nem okozza ugyanazokat a testi reakciókat, amit egy erőszak, vagy annak a lehetőségét magában rejtő helyzet, vagy akár csak kellőképpen ráhangolódva az erőszakról való fantáziálás.

Nem hiszem hogy ez baj, én meg férfiként fantáziálok arról hogy leszarítom a csajt és jól megkúrom, hogy sikítson, ellenkezzem de aztán közben már élvezze is, és a végén már ő kérje hogy ne hagyjam abba. :D

valójában viszont egy tök jó lélek vagyok, finoman bánok a nőkkel és soha nem erőszakoskodnék. de fantáziám az van.