Ha egy férfi 30 évesen a szüleivel él, a prostikon kívül egyetlen nő sem létesít vele viszonyt?

Már bocs de én most fejben összegyűjtöttem 50 29-31 éves korig ismerősöket és egynek sincs saját lakása önerőből. Építészek, festők, grafikusok, ködgazdászok, informatikusok és persze sok egyéb területen dolgozók. Persze nyilván akadhat akinek önerőből van, de nem igazán jellemző.

Aki a szüleinél él az pont azért teszi, hogy tudjon félretenni, hogy majd legyen saját lakása és ne menjen el az albérletre.

Ettől még fenntarthatja magát bárki. Viszont nyilván terhesek lehetnek szülők, vagy lakótársak, így nyilván ha lehet mellőzik az olyan férfiakat, akik nem egyedül élnek. Most lehet itt álszenteskedni, hogy nem ezen múlik, meg fordult már elő, de mikor? Azért tegyék a szívükre a nők a kezüket és beismerhetik, hogy igenis számít. Ha van egy külsőre 10/8-as férfi aki nem egyedül él és van egy 10/6-os aki viszont igen jó egzisztenciával, akkor az utóbbit fogják választani 80%-ban. Ezzel nincs is baj, csak feleslegesen nem kell szenteskedni.

Viszont ott van a másik dolog, hogy aki saját lakásról papol és nem albérletről, annak általában ha nem is teljesen, de nagy mértékben a segge alá toltak egyet. Az ilyenek viszont hatalmas indulatot ébresztenek bennem. Sajnos ilyenkor szégyellem magam, mert nagyon primitív szintre alacsonyodom le, de az ilyeneknek szilánkosra bombáznám a pofázmányát.

#5, Szerintem primitív ha szilánkosra bombáznád a pofázmányát akinek segítettek venni egy lakást a szülei.

Mellesleg marha nagy öngól, mert aki 30 éves korában még a mamahotelben lakik, hogy félre tudjon tenni, az ugyan ezt csinálja. Az idős szülei vérét szívja. Csak szerencsétlenek kénytelenek "részletben fizetni"

Érdekes nekem kb 20 barátomból szinte mindenki albérletben lakik és rég elköltözött 25-30 körül. Senkinek sem probléma barátokkal lakni, így marad is félretenni.

Nem azért, mert segítettek a szülei. Hanem azért, mert segítettek a szülei és úgy osztja az észt. Az ilyen emberekről beszéltem.

Mellesleg nekem nincsenek szüleim, albérletben élek. Nem magamról beszéltem. De ismerőseim vannak és különbség van, hogy valaki otthon lakik de adja haza a pénzt és a vérszívás között. Még így is kevesebbe kerül, mintha albérletet fizetne, még úgy is, ha a szülei egy kicsit keresnek is rajta.

Mag az erőszakos gondolat a primitív és a testi erőm kihasználása. Az indulat eredete nem az, ellenben a te okfejtéseddel

A mamahotellakás amúgy generációs probléma lett. Lehet valahol az anyagiaknál kezdődött, viszont inkább átment kényelembe.

Rájöttek, hogy sokkal egyszerűbb és kényelmesebb az élet, ha 30 évesen még otthon lakik az illető. Természetesen belül tudják jól, hogy az egészséges felnőttéválás úgy kezdődik ha önálló életet kezdesz.

Egyszerűen a mentalitáson is meglátszik. Bizony én nagyon szeretem a szüleimet, viszont ha 3-4 napnál tovább nyaralok otthon, akkor érzem a kontrollt. Visszamegyek gyerekbe és édesanyámék is gyerekként kezelnek. Ez kivétel nélkül akaratlanul is így van minden otthonlakás esetében.

Na meg a szülőkkel szemben is nagy megalázás, ha otthon lakik a csemetéjük 30 évesen. Ez legtöbbször nem segít a normális felnőtt gyermek - szülő viszony kialakulásában. Lehetne erről órákat vitázni, de egy biztos...

Nem feltétlenül éri meg az a pár tízezer Ft spórolás / havonta, ha közben a mentális felnőttéválás nem történik meg.