Szex forgatókönyv írása? (szerepjáték) Pasik/csajok egyaránt írhatnak.

Olyan emberek se tudnának kibontakozni

Egy forgatókönyv megírása eléggé hosszadalmas és precíz munkavégzést követel és ha valaki ennyire rákoncentrál egy (vagy több) adott jelenetre akkor élesben már szinte elszáll a téma varázsa.

Ha 5x megnézed a Titanicot utána már nem izgulsz hogy tulèlik e ...

Szerintem nem rossz ötlet.

22/F

Nekem tetszik az ötlet.

A szokásos reggeli erekcióval ébredek. Kimászok az ágyból, de valami mintha nem lenne rendjén. Szétnézek a házban: semmi különös. Keresem-kutatom a furcsaság okát, mikor megszokásból a péniszemre markolok. Majdnem a földre rogyok meglepetésemben, remegő kézzel lehúzom a boxert. A farkam nagyon kicsi lett. Alig 3 centiméter, erektálva! Vagy mindig is ilyen kicsi volt? – merengek. Egy biztos, az iszonyatos fejlemény könnyeket csal elő szememből.

Kezemet arcomra szorítva rázkódok, ám egyszer csak – BAMM! Megijedek. Az ajtóm felől érkezett a robaj, ám ennél tovább nem vihettem ezt a gondolatot, mert egy második hatalmas, dübörgő hang kíséretében az ajtóm kifordul a helyéről. Mögötte egy szörnyűséges lény áll. Zöld bőr, tar fej, tölcsér fülek, krumpli orr, tojásdad alakú fejét nagyon rövid nyak köti össze drabális, izmos, pocakos testével. Barna gúnyát és nadrágot visel. Szeméből ősi tudás, testéből erős hagymaszag sugárzik, eonokon átívelő élethosszról és a higiénia végtelen megvetéséről adva tanúbizonyságot. Nem merek megszólalni.

A lény belép a házamba, de olyan magas, hogy le kell hajtania a fejét. Mögötte a hatalom hátramaradt rezgései vagy a brutális hagymaszag – nem tudom megállapítani, melyik – romlásba taszítja a berendezést. Elém áll, hüvelykujjával végigsimítja hajamat. Egy szál boxerben vagyok, látom, ahogy vörös fekélyek keletkeznek a bőrömön: testem nem tudja tolerálni egy felsőbb hatalom fizikai közelségét. Miközben a lény virsli ujjaival ügyetlenül lehúzza rólam az alsónadrágot, egykedvűen megállapítom, hogy ezt a találkozást aligha fogom túlélni. Egy pillantást vet mikropéniszemre, elmosolyodik, lapátkezével négykézlábra állít a padlón. A testemet már teljesen belepte az enyészet, rezignáltan várom életem utolsó élményét. A lény matat a derekánál, péniszének gigászi alakja teljes valójában bukkan elő nadrágjából. Mögém térdel, merev farkának hegyét szűk ánuszomra helyezi. Megszólal, ám hangjától égnek áll a szőr a hátamon. Egyszerre távolinak és közelinek érződő baritonja mintha a mélységből szólna, a szoba falai természetellenes visszhangot vernek:

– Nem vagyok olyan rossz mint gondolod... Megmutatom.

Felordítok a fájdalomtól.

Két órája, hogy a lény elment. Egyedül fekszem a padlón, várom a halált. Sok lelki munkába telt, hogy elfogadjam, az élet, megannyi lehetőségével együtt bezárul előttem. Becsukom a szemem, nincs többé értelme erre a világra tekintenem. Ekkor hirtelen iszonyatos viszketés tör rám a testemen mindenhol, péniszem lüktet. Nem törődök ilyen apróságokkal, egészen addig, amíg újkeletű energia nem költözik végtagjaimba. Felülök, megvakarom magamat. Már nem is viszketek. Bőrömről eltűntek a fekélyek, nyoma sincs találkozásomnak a lénnyel – gondoltam egy percig. Az alsónadrágomat akartam visszahúzni, mikor meglátom, hogy mikropéniszem visszanyerte eredeti méretét. Vagy sosem volt ilyen nagy? – merengek el újfent, átszellemült mosollyal arcomon.