Miért marad sok férfi olyan sokáig szűz?

Mert velünk csak érzelmekkel fekszenek le a nők.

A nőkkel meg érzelmek nélkül is férfiak.

24 éves férfi vagyok, nem voltam még lánnyal.

Nekem az önbizalomhiányom és az ebből fakadó lelki kínjaim miatt nem lehet barátnőm. Egészen már általános iskolás koromig is visszanyúl az oka, ugyanis iskolában állandóan megaláztak, bántottak. Már akkor azt hajtották az osztálytársaim, hogy nekem sose lesz barátnőm, meg amúgy is, hogy nézek már ki. Valóban nem vagyok olyan testileg, mint a többi srác, nagyobb cicim is van, ami látszik pólón keresztül is (többek közt ez volt az egyik tárgya az állandó megalázásomnak). Azt hittem, hogy amikor középiskolába kerülök, akkor ott értelmes, felnőttes gondolkodású emberekkel leszek együtt, akik elfogadnak majd, de nem. Hatalmasat koppantam, a megaláztatásom ott teljesedett ki csak igazán. Pedig egyszerűen csak tanulni szerettem volna.

Jogos a kérdés, hogy akkor miért nem védtem meg magam. Nos azért, mert introvertált ember vagyok, akinek nyugalomra, kiszámíthatóságra, stabilitásra és békére van szüksége, és észben tudok teljesíteni, nem pedig fizikailag. Ha egyszer kiálltam magamért, akkor összefogtak ellenem öten, ellenük pedig már semmi esélyem nem volt.

A másik oka a szüleimmel való kapcsolatom. 12 éves koromban annyira megszerettem a programozást, hogy minden szabadidőmet arra fordítottam, hogy tanuljak, fejlődjek benne. A szüleim ebből csak annyit láttak, hogy "már megint a gép előtt b_ssza a fajtáját, ahelyett, hogy kimenne szórakozni". Nekem ez jelentette a szórakozást és a kikapcsolódást, nem pedig az a fajta buli, amiben az emberek annyit isznak, hogy hánynak és semmit nem tudnak magukról. Ezt a szüleim annyira nem viselték jól, és megkaptam azokat a szavakat, hogy "itthon vagy b_zdmeg fiam, egész nap nem csinálsz semmit sem", "életképtelen vagy", "hogy fogsz boldogulni az életben?", "mire fogod te vinni, ha egész nap csak a gép előtt b_szod a fajtádat?". Valóban, a programozásnak nem volt olyan kézzel fogható eredménye, mint mondjuk egy asztalos munkának. A legrosszabbul mégis az esett, hogy nem állt mellettem senki sem, magamra voltam utalva. Nem arról van szó, hogy nem segítettem a szüleimnek. Segítettem szívesen, ha megkértek rá. Persze az is gond volt, hogy mondaniuk kellett, hogy segítsek. Ha a szüleim hozzáállása egy kicsit másabb lett volna, például megpróbálják megérteni azt, hogy ez számomra miért olyan fontos, akkor lehet, hogy bár ők nem tudnak nekem segíteni, de van olyan ismerősük, akiktől tanulhattam volna.

A helyzet még tovább súlyosbodott akkor, amikor egyetemre mentem. Apa azt szerette volna tőlem, hogy villamosmérnöknek tanuljak, aztán menjek vele maszekban falat vésni. Egyébként amikor vele voltam dolgozni, akkor is állandóan csak azt hallgattam, hogy milyen béna vagyok. Az egyetem nem ment olyan jól, mint szerettem volna, két évet csúsztam, és amikor a legnagyobb szükségem lett volna a szüleim támogatására, ők pont akkor döftek hátba olyan szavakkal, hogy "minek tanulsz fiam, úgyse lesz diplomád". A szakmai életben ennek ellenére sikeres lettem, olyan fizetésem van, amilyenről a szüleim még csak álmodni sem mernek, a magánéletem mégis egy kész katasztrófa. A lányokkal való ismerkedésemnek gátat szab az az érzet, hogy mégis kinek kellene egy olyan semmire sem jó férfi, mint amilyen én vagyok, hogyan lehetne egyáltalán szeretni egy ilyen embert? És úgy érzem, hogy bár sikert sikerre halmoztam az életben, mégsem bizonyítottam be, hogy igenis, érek valamit. Ez a szakmai életemre is súlyos kihatással van. Bár a munkahelyemen elismert szakember vagyok, mégis ha van egy értékelés, a gyomrom görcsöl, hogy miben nem feleltem vajon meg, és milyen rosszakat fogok én ott hallani. Az pedig egyenesen egy katarzissal ér fel, ha pozitív dolgokat hallok.

Nem szeretnék nagyon csajként beleszólni ebbe, mert nyilván én nem tudhatom, viszont 4-es, azért az érettség szerintem mindkét fél számára fontos egy kapcsolatban.

Eleve a szexhez elengedhetetlen.Nőként fontos szerintem, hogy oylan partnerem legyen, aki ugyanannyira felelősen gondolkodik a témával kapcsolatban, mint én, hogy tudjunk együtt dönteni, pl fogamzásgátlás megválasztásánál stb.

Szerintem ez egy oylan elvárás, amihez mindenkinek fel kell nőni(nyilvána nőknek is fordított esetben), ha párkapcsolatot akar.

"Eleve a szexhez elengedhetetlen.Nőként fontos szerintem, hogy oylan partnerem legyen, aki ugyanannyira felelősen gondolkodik a témával kapcsolatban, mint én, hogy tudjunk együtt dönteni, pl fogamzásgátlás megválasztásánál stb.

Szerintem ez egy oylan elvárás, amihez mindenkinek fel kell nőni(nyilvána nőknek is fordított esetben), ha párkapcsolatot akar."

A közhiedelemmel ellentétben ebben a tekintetben nincs nagy különbség fiúk és lányok között. A fiúk is megérnek rá addigra, amikorra te. Ez csak duma, ahogy a nők képzelik. Sokkal profánabb, egyszerűbb dologról van szó: a 18-35 éves (csinos) lányokra mindenki bukik, óriási a túlkereslet. Ez nektek k**va jó, de egy fiút ez megfullaszt ez az óriási kereslet. Te ebből az egészből annyit veszel csak észre, hogy bárhova mész, előbb-utóbb valahogy mindig megszólít egy pasi, akinek te vagy igent mondasz, vagy nem. Általában persze nemet mondasz, de semmi gond, mész tovább a barátnőkkel ide-oda és úgyis bepróbálkozik majd valaki. Ha nem gimiben, akkor egyetemen, ha nem egyetemen, akkor egy bárban, ha nem bárban, akkor az utcán, a házibuliban, sorbanállásnál, disznóvágó szakkörben, stb. Mivel neked ez az egész ismerkedés ilyen habkönnyű műfaj, értetlenül állsz a sok, szerinted siránkozó fiú láttán, mivel neked az a megélésed, hogy "az embernek" általában könnyű ismerkednie. Mivel egy korodbeli nőnek tényleg könnyű, mert gyakorlatilag nem is kell.

Fiúként ez az egész úgy néz ki, hogy kamaszként rájössz, hogy neked nő kell, és minden nap egyre jobban vágysz rá, és nem jön. A gimiben van sok jó csaj, de mindenki a felsősökkel vagy a kosárcsapat kapitányával jár, vagy a motoros pasival, aki minden nap megvárja a suli előtt. Lehet rájuk nyálat csorgatni, de szóba se állnak az emberrel. Az a kevés kiváltságos, aki gimiben becsajozik, mázlista. Rendszerint vagy nagyon magasak, vagy nagyon jóképűek, vagy valami furfangjuk van, amit fiúként **rva idegesítő nézni.

Aztán egyetemen vagy megtetszik az ember a nőknek, vagy nem. Ha nem, az már elég nagy baj, mert egyetem végére, kb. 22-24 éves korra már lezajlott az első forduló, a lányok már túl vannak az első kapcsolataikon és szexuális élményeiken, és már kezdenek elvárásaik lenni. Már nem elég magasnak lenni, ami az ösztöneiknek ellenállhatatlan, már kezdik nézni, hogy kiből mi lesz, mennyit keres, hol tart. Az a fiú, aki a kérdés szerint jó sokáig szűz, az tipikusan kimaradt ebből a turnusból. Nem tudott becsajozni, amikor még könnyű lett volna (mert neki akkor se volt az), nem volt elég aktív egyetem alatt, aztán egyik pillanatról a másikra azon kapja magát, hogy már nem szárnyát próbálgató nagykamasz, hanem tapasztalatlan fiatal férfi, akire már furán néznek a lányok. Tudom, miről beszélek, mert én is átéltem. Állítom, hogy puszta szerencse, hogy el tudtam veszteni a szüzességem már minden határidőn túl. Aztán ilyenkor jön az, hogy az ember kigyúrja magát meg valahogy felküzdi magát egy státuszra, és vagy lesz csaja, vagy nem. De azt verd ki a fejedből, hogy ez az egész az eltérő érettségen, komolytalanságon meg f**zomtudja, min múlik, mert rohadtul képmutató azt sugallni, hogy a lányok azért sikeresebbek, mert ők már annyival jobban készen állnak rá. A francokat. Azért sikeresebbek, mert így van időzítve a biológiai órájuk. A férfiak fiatal nőkre vágynak, a fiatal nők meg nem tudják, mire, de valahogy szédítsék el őket. Mindenesetre nekünk nagyon nem úgy megy, mint nektek. Egy férfinek kb. a fél élete a nőhöz jutásért való küzdelem. Bárhova megyek, mindenütt csajozni akaró kanhordákat és "köszivanbarátom"-arcú csajokat látok. A mai világ olyan, hogy ti a harmincas éveitek közepéig királynőként viselkedhettek. Felőlem áltathatod magad azzal, hogy ti komolyabbak vagytok, de ezzel csak magadat vered át. Nem egy nagyon komoly, nagyon érzékeny és nagyon felelősségteljes srácot ismertem, akinek pont ezek miatt a tulajdonságok miatt nagyon későn jutott nő. Mert nem ez kell nektek, hanem a vagánykodás. Nem kell tagadni, ez egy névtelen fórum, itt nyugodtan levetkőzhetitek a képmutatást és bevallhatjátok. A lepontozáson meg majd kiéled magad a kellemetlen igazságokért cserébe.

Én elmúltak 30 és sose volt baràtnőm.

Hogy miért? Annak igazàból nincs különösebb oka, így alakult és kész.