Lányok ti élveznétek ha az új pasitok szűz még 28 évesen?

#19 szándékosan nem érted amit már 18an leírtak?

"akinek 28 - 33 éves korig nem volt szerencséje"

15 év (tizenöt év!!!) állt a rendelkezésére, hogy össze hozzon valamit. Semmi köze a szencséhez. Olyan nincs, hogy 15 éven (!!!) keresztül nincs szerencséje, ha normálisan próbálkozik. Bármilyen átlag férfi vagy még átlagnál is jóval (!) gyengébb férfi is ki tud alakítani legalább egy valamire való kapcsolatot.

"elutasították a csajok ilyen vagy olyan okokból"

Nincsenek "ilyen" vagy "olyan" okok. Ő MAGA az ok, hogy olyan amilyen. 15 évről van szó - ezalatt diploma, karrier és még ezer sok mindent el lehet érni. De nem tudta legalább egy lánnyal eléggé megkedveltetni magát? Itt már nem lehet "külső" okokra fogni. Hanem

"akkor már ássa el magát, igaz?"

Igen, ássa el magát. Még hozzá azért, mert 15 év alatt SEMMIT NEM TETT ÉRDEMBEN (!), hogy legyen valakije. Mert 15 éven keresztül SEMENNYIT nem volt képes fejlődni és tanulni. Hanem külső okokra hárítja és a nőket hibáztatja. Ez pedig a hozzáállásáról és a személyiségéről árul el sokat. Még hozzá semmi jót.

Ezt kellene fel fogni és tenni ellene, fejlődni.

Az a szomorú kedves 21., hogyha csúnya vagy akkor rohadtul nem fejlődni kell...

Semmilyen téren. Az igazság az, hogy lehetsz sokkal fejletebb is mint a jóképű konkurenciád, ha egyszer Te nem vagy jóképű akkor nem kellesz. De vannak alternatívák, így könnyen szerezhetsz nőt... Az egyik alternatíva a pénz. De az, hogy ezekre rájössz, ügyeskedsz, nem magadat adod az minden, csak nem fejlődés.

Ember.. honnan tudod, hogy nem tett semmit?

Honnan tudod, hogy milyen körülmények voltak? Hogy reagáltak rá a csajok és milyen stílusban próbálkozott? Nem tudod, de úgy csinálsz, mintha tudnád.

Nem is feltételezed, hogy nem úgy volt, ahogy te elképzeled, de azért osztod az észt.

Én sehol nem láttam, hogy hibáztatná a nőket - ha mégis, akkor megérdemli a sorsát valóban, de akik hasonló cipőben járnak és nem hibáztatják a nőket, csak nem értik a dolgot, azokat nem kéne egy kalap alá venni az olyannal!

Exem szűz volt 29 évesen... hagyjuk, egy kalap szar az ágyban.

1,5 év alatt sem volt javulás, legymatag, izgult, néha 30-45 percig is szotam, mire egyáltalán felállt neki, aztán betette, lelankadt.

95%-ban mindig ideges lett, télen is izzadt mint a ló, persze a pornó ment nála mellettem is, ami nem gáz, ha amúgy képes megdugni.

Egyszer kapott el igazán, de akkor is feszült volt a munkahelye miatt és "rajtam töltötte ki". Okés, de ez meg gáz.

És persze ő is jött, a "nem kellettem a nőknek"hárítással, de MIÉRT nem kellett senkinek?

Szép kék szemű, magasabb férfi volt, izmos, sportos, jó seggű, okos.

Csak éppen telibxva komplexusokkal, ő csúnya, ő alacsony (175 centisen? :D Oké, akkor a vőlegényem mit szóljon?), ő szerencsétlen, amúgy is, a nők zöme rbanc.

Aztán jött az "anyámnak ez nem teszik, az nem tetszik", anyám így gondolja, minden második hétvégén ott ücsörögtünk. Amilyen lány a haveroknak nem felelt meg külsőre, ahhoz oda sem ment.

Kapcolatban pedig engem összeköltözés után nemsokkal elkezdett tök leszarni.

Írd és mondd: felnőtt létére egy önálló gondolata SEM volt.

19 évesen volt egy csaja, aztán 29 évesen én. Most 34 éves, 2,5 éve szintén nincs senkije.

De persze, a csajok a hibásak, nem ő.

"28 - 33 éves korig nem volt szerencséje, mert elutasították a csajok"

talán nem évente 1 csajnál kellene próbálkozni...

nem értem miért sértődnek meg, volt több mint 10 évük, hogy összeszedjenek egy barátnőt, nagyon sok lány otthon ül és sír, hogy egy pasi sem hívja el randira, de ilyeneknél nem próbálkoznak. Nem rakéta tudomány, azon kívül van a fiataloknál egy időszak, amikor szinte csak a dugás a fontos, olyankor tényleg nem nehéz elveszíteni.

+1: egy 28 éves kikezdhet egy 18 évessel is, ha még egy ilyen gyereket sem tudsz elcsábítani, akkor nem a csajokon múlik, rajtad múlik minden

Csak hogy belelássátok kicsit egy ilyen szerencsétlen agyába:

Nemsokára 28 éves vagyok, szűz. Soha nem volt barátnőm, nőhöz az arcra puszinál nem kerültem közelebb.

12-13 éves korom óta érdekelnek a lányok. Pont 15 éve. Gyerekkorom óta tudom, hogy agyban nem olyan vagyok, mint mások. Sok szempontból érettebb gondolkodású voltam a társaimnál. Az osztálytársaim a sok piszkálás és cikizés után ugyan megszerettek, mert megbízható, segítőkész és vicces srác voltam, de 15 éves koromig egy barátom sem volt. A problémám az volt, hogy nagyon félénk voltam, nehezen igazodtam ki az emberi kapcsolatokban, nem tudtam megnyílni. Cserébe eminens stréber voltam, a tanulás volt az a terület, ahol sikerélmények értek.

A gimnáziumba kerülve emlékszem a gólyatáborban 14 évesen csorgattam messziről a nyálamat a szebbnél szebb lányokra, de nem ismerkedtem, nem beszélgettem, nem társalogtam senkivel, fiúkkal sem. Életem legrosszabb élményei közt tartom számon azt a gólyatábort. A későbbiekben semmi nem változott, ugyanúgy félénk voltam. Csak a hozzám hasonló padtársammal beszélgettem, akivel azóta is barátok vagyunk. Az volt a mákom, hogy ez egy elit iskola volt, az osztály egy liberális tanya, nem fért bele az értékrendjükbe a kirekesztés. Máshol kicsináltak volna, itt ezt megúsztam. Barátomnak köszönhetően fejlődött valamit a szociális érzékem, de messze nem eleget.

Érettségi után jöttem rá, hogy félénkségem nem csak egyszerű félénkség, hanem neve is van: szociális fóbia. 19-20 lehettem, amikor rászántam magam, hogy elmenjek pszichiáterhez. Gyógyszert kaptam, amit azóta is szedek, bár már azt hiszem rég elhagyhattam volna.

Közben egyetemre mentem, gépész kar, 0 lány. Itt legalább lett pár barátom, ismerősöm, de zömükkel már nem tartom a kapcsolatot. Bulizni, szórakozni akkor sem jártam, nem is igazán volt kivel. Abban a pár buliban, amiben voltam, egyáltalán nem éreztem jól magam. Érdekes módon bepipálva sem oldódnak a gátlásaim... Ennek ellenére egész sokat fejlődtem. Már régóta nem okoz gondot a kommunikáció, az emberekkel való ismerkedés. A szociális fóbia legzavaróbb tüneteit levetkőztem, de van még min dolgozni.

A legpozitívabb élményem és vele a legkomolyabb fejlődést életem első diákmelós munkahelye hozta (21-22 lehettem), ahol iszonyú jó társaság volt, de azóta sajnos az a banda is szétszéledt.

Szintén ezidőtájt regisztráltam társkeresőre. Volt pár randi, de semmi eredmény. Azóta is időről időre visszatérek különböző oldalakra, de nem sok sikerrel.

Azóta befejeztem az egyetemet, építem a karrierem, biztos egzisztenciám van. Szüleim pár éve elváltak, amit kénytelen voltam végigasszisztálni, de úgy érzem ez az, aminek hála végre felnőttem. Egyedül is boldogulok. Van valamenynyi önbizalmam, vannak céljaim.

Életem igazából továbbra sincs, csak a meló és a kollégák.

Itt vagyok 27 évesen, de ilyen szempontból 17 éves aggyal. Más területeken már többet elértem mint az átlag egy élet alatt, de mégsem vagyok boldog. Hiányzik most már tényleg egy barátnő.

Kicsit elszomorít, amit itt olvasok, nem hiszem, hogy nyomorék vagy leprás lennék. Viszonylag helyes, magas, jól szituált, megbízható, állítólag szórakoztató, immár magabiztos srác vagyok néhány apró hibával. Nem voltam még nővel és valószínűleg nincs markáns szexuális kisugárzásom.

Tényleg húzzam le magam a vécén?