Vonzalom nélkül lehet kapcsolatban élni boldogan?

Lassan kettő és fél éve vagyok együtt a barátommal. Anno egy városban laktunk, de ő fél évvel a megismerkedésünk után elköltözött az ország másik végébe a munkája miatt. Belementünk a távkapcsolatba, mert nagyon szerettük egymást. Engem a munka a szülővárosomhoz köt, egyelőre nem is tudok utána költözni.

A probléma akkor kezdődött, amikor kis idővel a megismerkedésünk után már nem éreztem vonzalmat iránta. Nem nagyon foglalkoztam vele eleinte, a munkahelyi stressznek tulajdonítottam be. Teljesen le voltam foglalva és terhelve mind fizikálisan, mind mentálisan és érzelmileg. Ennek ellenére egészséges szexuális életet éltünk. Miután elköltözött gondoltam ez változni fog. Hát nem. Csak rosszabb lett. Amikor találkozunk, akkor kb 1 hetet próbálnánk bepótolni minden szempontból, ha hagynám. De egyszerűen annyira nem vonzódom, hozzá... Borzalmas lelkiismeret-furdalásom van, mert ő tényleg mindent megtesz.

Hozzájárulhat talán az is, hogy nem figyel annyira oda magára. (Nincs sörhasa, zsíros haja, stb, csak nem túl igényes magára.) De lehet nekem magas a mércém az igényesség terén.

Mostmár ott tartok, hogy abszolút semmi vonzalom nincs iránta. Semmilyen esetben sem. Viszont nagyon szeretem. Hihetetlen értékes, jól nevelt férfi, akinek vannak ambíciói, jövőképe, stb. Személyiség szempontjából pedig tökéletesen passzolunk.

Nem tudom mit kellene tennem, fog ez a helyzet változni? Félek, ha ennyi idő után sem érzem, akkor nem is fog jönni a vonzalom. Eddig ilyen problémám nem volt egyik barátommal sem.

Illetve attól is félek, hogy mi van ha ő az igazi csak én vagyok szerencsétlen?