Lányok, nektek nem sül le a pofátokról a bőr, amikor valakit éveken keresztül a barátzónában tartotok?

Természetesen most nem azokról a korrekt hölgyekről van szó, akik elutasítják az illető közeledését, majd tudatosan kerülik a társaságát. Hanem azokról, akik tisztában vannak azzal, h a srác/férfi szerelmes beléjük, nem engedik közel magukhoz őket, de azért keresik a szerencsétlen társaságát, mert a barátságára igényt tartanak. Nincs lelkiismeret furdalásotok, amiért szenvedést okoztok a másiknak? És ne gyertek azzal a dumával, hogy "keressen mást, ha nagyon akar, úgyis talál valakit", mindannyian tudjuk, hogy egy szerelmes ember nem tud mást találni.