Szerintetek mennyi az esélye hogy a nő jobban élvezi a szexet?

Mindig azt fogják mondani, ami nekik az adott helyzetben éppen célszerûnek tûnik.

Nok ugyan nem vágynak túlságosan a nemi aktusra (ellenkezo esetben több férfi prostituált létezne), de nem is utálják, ahogy ezt sokszor állítani szokás.

A no állati szinten él, szeret enni, inni, aludni és a szex is tetszik neki - feltéve, hogy ez semmi jobbtól nem fosztja meg, és nem kell túlságosan megeroltetnie magát.

A férfival ellentétben soha nem volna hajlandó nagy erofeszítéseket tenni, hogy egy partnert az ágyába csaljon, de ha már egyszer ott van (és sem valami nagyszabású kozmetikai mûveletre nem készül, sem a televízióban nem megy semmi, amit látni akar), nincs kifogása a nemi aktus ellen, feltéve hogy a férfié az aktív szerep.

Mert az a szépen hangzó megállapítás, hogy a férfi szerepe “aktív”, a noé pedig “passzív”, nem téveszthet meg senkit azt illetően, hogy mint mindenütt az életben, a férfi az ágyban is kiszolgálja a not.

A nemi aktus, noha a férfinak is élvezetet okoz, végso soron a no számára végzett

szolgálat, és az a jobb szereto, aki ügyesebben, gyorsabban és hosszabb ideig nyújt a nonek élvezetet.

Minthogy a férfiak legalábbis sejtik, hogy a nemi aktus közben voltaképpen kihasználják oket, ősidoktol fogva bizonyos mértékig félnek a noi libidótól.

Ennek a félelemnek a nyomait számos régi

kultúra rítusaiban megtaláljuk, de jelen vannak Schopenhauer és Nietzsche mûveiben, Baudelaire verseiben, Montherlant regényeiben, Strindberg, Tenessee Williams, O’Neill drámáiban.

De a fogamzásgátló pirula feltalálása óta ez a félelem hisztérikus formában jelentkezik.

Egész könyveket írnak arról, hogy kell-e félnie a férfinak, és mennyire kell félnie a noi szexualitástól: a publicisztika nem egy ága él abból, hogy tanácsokat ad a férfiaknak, hogyan biztosíthatják fölényüket a nemi életben.

Mindig azt igyekezett elhitetni magáról, hogy szexuális potenciája végtelenül nagy, és csak a no tartózkodása akadályozza meg abban, hogy ezt bebizonyítsa. De ma szint

kell vallania, mert ma minden no megtudhatja akármelyik képes újságból, hogy mi a valódi helyzet a férfiak potenciájával. Tudja, hogy egy adott korban mennyire potens egy férfi, hogy délután potensebb-e, mint éjjel, evés elott potensebbnek kell lennie, mint evés után, hogy a tengeri vagy hegyi levego

fokozza-e a potenciáját, és hányszor egymásután kell a not kielégíteni tudnia.

Csakhogy - noha a férfiak tartanak ettol - a no sohasem fogja ezt az összehasonlítást megejteni, és nem fogja a legpotensebbet választani. Amint már említettük, a no

egyáltalán nem rajong a szexért, így hát - amennyiben az egyéb feltételek egyenlok - inkább a kevésbé potenset fogja választani, akit intim ismeretei birtokában zsarolhat.

A férfi szexuális vonatkozásban még erosebben alá van vetve annak a teljesítményelvnek, amelyre idomították, mint egyéb területeken. Saját magát is osztályozza: háromszor egymás után =

nagyon jó, kétszer = jó, egyszer = elégséges.

A szexuális kudarc egyet jelent számára a kudarccal minden területen (még ha nagyszerû tudós is, többé nem lesz boldog). A no ezt tudja, és ebben több lehetoséget is lát, hogy elonyöket szerezzen magának.

1. úgy viselkedik, mint aki nem tudja, hogy férjének gyenge a potenciája, és ennek ellenére dicséri

(valószínuleg a legelterjedtebb módszer)

2. elhiteti a férjével, hogy gyenge szexuális teljesítoképessége súlyos hendikep, és ezért boldog lehet,

ha a no ennek ellenére mellette marad.

3. megfenyegeti, hogy nyilvánosan leleplezi, ha nem veti magát kelloképpen alá az akaratának.

És mivel a férfi inkább vállalja, hogy tolvajnak vagy gyilkosnak tartsák, mint impotensnek, mindenképp megadja magát és megteszi, amit a no követel tole.

A férfi potenciája még szorosabban kapcsolódik lelki tényezokhöz, mint egyéb fizikai funkciói, és ha egyszer elkezdodtek a bajok, akkor idovel csak súlyosbodnak.

A férfi belelovallja magát a félelembe, hogy már nincs szüksége a nore, mert idomítása következtében ezt a függoséget azonosítja a férfiassággal. Gondoljuk csak végig ezt a képtelenséget: a férfi mindent megtesz annak érdekében, hogy fenntartsa a notol való függoségét. Az afrodiziákumok, amelyeket régen kuruzslók készítettek és pult alatt árultak, réges rég szalonképesek, és gyógyszertárakban kaphatók, sot a gyógyszeripar

legkeresettebb cikkei közé tartoznak. Még komoly lapok is tele vannak a közösülési nehézségeket tárgyaló cikkekkel, és a férfiviccek, melyek köztudottan a férfiak katasztrófafélelmébol származnak,

népszerûbbek, mint valaha, noha rendszerint hiányzik belolük éppen a “vicc”. A sok pornómagazint a férfiak biztosan nem jókedvükbol vásárolják - jobban szeretnének más módon szórakozni -, hanem abban a kétségbeesett reményben, hogy az ilyen eros ingerek állandó és a férfiasság mítoszának

megfelelo formában tudják tartani oket.

Mindezek közben pedig a férfi ismét áldozatául esik annak a szokásnak, hogy a not saját értékmérovel méri. Azt hiszi, hogy a no, mivel létezik megbízható védekezési módszer, semmi másra nem gondol, mint arra, hogy bepótolja az elmulasztottakat, és csak annak hódoljon, amit a férfi - alapos idomítása következtében - a maximális élvezetnek tart, ti. a szexnek. A férfi természetesen téved, mert a szex ugyan élvezetet okoz a nonek, de messze nem ez a legnagyobb. Az orgazmus okozta élvezet a no értékskáláján messze hátrébb helyezkedik el, mint például egy koktélpartin való részvétel vagy egy

pár padlizsánszínu lakkcsizma megvétele.