Az lehetséges, hogy bár már régóta nagyon vágyom egy barátnőre a szex gondolatától mégis valamilyen furcsa értelemben "undorodom"?

Nagyon egyedül vagyok, sosem volt még senkim és ezen már nagyon ideje lenne változtatnom. Nagyon durván szomorú vagyok miatta nap mint nap :( Olvasgatom itt a kérdéseket és valamiért ha elképzelem, hogy én ilyesmit tennék valakivel az elején mindig izgató, de minél jobban beleélem magam fejben annál jobban elbizonytalanít majd van amikor taszít is. Mintha picit undorító lenne ez a szexualitás téma meg a szaporodási mechanizmus meg minden ... valahogy ...

Úgy érzem ez nekem élőben nem menne senkivel, mégis vannak dolgok amik izgatnak. Azt kétlem, hogy éretlen lennék hozzá szellemileg vagy lelkileg, testileg pedig már semmiképpen sem ... rég meg kellett volna dolgoknak történnie mégsem mentek.

Van más is hasonlóan ezzel?