Le lehet szokni a maszturbációról?

Nem vagy lúzer, nem vagy balf**, csak akkor, ha annak gondolod magad. Figyelj.

Én is és sok más ember is hasonló helyzetben van, mint te.

Ne ezen rágódj. Valahol egyetértek azzal, amit Miquel mond, de én pl próbálkoztam lányokkal beszélgetni, mindegyik beszélgetés úgy lefulladt legkésőbb 5 perc után, mint a kocsink, mikor először elindítottam XD

Egyik lánnyal sikerült valamennyire, de érződik rajta, h semmibe vesz...

A másik meg normálisnak néz ki, de blokkolja a beszélgetést, Igen/Nem/Ja, aha/egyéb szóelfojtó dolgokkal válaszolgat...

A harmadiknak meg bejössz, de te szinte rühelled...

A legjobb az... Tudod mi? Van egy átlagnál valamennyivel jobb (vagy éppen átlag) csaj. Kicsit megviseled a viselkedését, vagy rákeresel fb-n, látod, hogy szinte mindenki kedveli, jól elbeszélget vele, szépnek tartja...

Esélyed sincs nála, ugye?

Kell ez a stressz neked? Nekem pl a munka után (nyári diákmunka) többhöz nincs kedvem, minthogy leülök a gép elé, eszem vacsorát, néha tanulok.

Nemhogy még azon görcsöljek, hogy mikor jön el a nagy Ő... -.- Jöjjön csak, de egyenlőre nem fogok belehalni, ha nem teszi.

Persze neked val.szeg iszonyú nagy libidód van, így nehezebb. Nekem annyira nem magas, mint neked.

De persze értem a kérdésedet.

Nekem pl. úgy alapból az egyedüllét a probléma.

Azon gondolkozom, ha egyszer pénzem lesz, elmegyek Horvátba, Szerbiába, Ausztriába, Németbe, Lengyelországba, Königsbergbe stb... (nyilván nem egyszerre.

Pénzem biztos lesz, de olyan jó lenne ezt valakivel mellettem tenni. Akár egy nagyon jó barátommal.

Először is, juss el arra a szintre, mint én.

Van önbizalmam (néha lesüllyed azért), szerintem jó arc vagyok, van egy sajátos humorom, képzett akarok lenni, nem dagadt, csúnya sem vagyok...

Sz****d le a vagányságot. Ezeknél a "vagány" gyerekeknél egy vágány is többet ér, az legalább jó valamire!

"Néha elgondolkozom azon, hogy mit gondol rólam a többi ember. Aztán rájövök, hogy az emberek nagy része gondolkozni sem tud. Ez megnyugtat."

Miquel te meg igazán elmondhatnád, hogy neked hogy ment a történeted a csajozással. Persze, biztos voltál abban a helyzetben, hogy senkinek sem jöttél be kb, hülyére vett szinte mindenki, annak jöttél be csak kb, akitől 2 hét ohne Abmelkung után is lelohad....

Igen, az megvan, hogy legyen önbizalmad, és tudd kezelni a helyzetet. Bízok a sikeremben, és nem törődök a hülyék véleményével. És? Utána?

Kicsit sokat írtam, hupsz.

17F

Nos, én abban a szerencsés helyzetben voltam, kedves 11-es, hogy a gyermekkoromban még nem volt számítógép. Mi kint töltöttük a szabadidőnket. Fiúk a fiúkkal, lányok a lányokkal, vagy vegyesen, ha a sors úgy hozta. Játék közben ismertük meg a csajok gondolkodásmódját, s noha qrvára nem értettük, az agyunk elraktározta az ismeretet, és később, az ismerkedés során ennek hasznát vettük. Számítógép hiányában továbbá az ismerkedés sem a faszbukon történt, hanem élőszóban. (Iskolás korban persze még a szerelmes levélkék mentek, mert a karunkat hagytuk volna inkább levágni, mint hogy odamenjünk a nekünk tetsző csajhoz.)

Később, 16 éves koromban egy 33 éves csinoska özvegy személyében mosolygott rám a szerencse. Vele estem át a tűzkeresztségen, és ő tanított a női lélek rejtelmeire. Ez egyben hátrányt is jelentett, mert nagyon sokáig azt hittem, hogy nekem csak a legszebb lányok járnak. :-)) Ez rengeteg kudarchoz vezetett, ami viszont megint csak szerencse volt, mert az ember csak ezekből tud igazán tanulni. A siker nem jó tanítómester. Csajoztam tehát orrba-szájba, ami belefért. De nem azért, mert skalpokat gyűjtöttem, hanem mert az igazit kerestem, és nem alkudtam meg félmegoldásokkal. Később a gyerekemet is erre ösztökéltem, nemükre való tekintet nélkül. Mert nem illünk össze mindenkivel egyformán.

Értem Miquel, nekem nem így volt. Most már tudom, hogy okkal (az okokat is tudom), de nagyon sokszor kiutáltak. Régebben (5 éve) nálunk sem volt net, de a szabadidőmben is inkább olvastam, vagy kicsit játszottam a 11 éves gépen. Nem tudom, mit tanácsolsz.

Az sem teljesen tiszta, hogyan kell ismerkedni. :/ :S