Megadatik minden embernek az, hogy életében legalább egyszer neki igazán tetsző partnerrel feküdjön le?

"Fura mód én eddig olyan csajokkal feküdtem le, akik tetszettek nekem."

Ha válogathatnék, nyilván én is megtenném.

"Szerintem túl nagy problémát csinálsz ebből. Értelek, de ahogy most hozzáálsz, nem visz előre. Ne tűzz ki időpontokat,"

Nem én tűzöm ki őket, hanem egyrésztvan egy biológiai óra, ami fiúknál 12 éves kor körül elkezd ketyegni (nekem már hamarabb), másrészt van egy társadalom, ami elvár bizonyos dogokat bizonyos életkorú emberektől. Én kiégettnek érzem jelenleg magam, és a semmittevésen kívül nincs kedvem semmihez, mert úgy érzem, felkelni, mozogni, enni is értelmetlen, ha ennyire nem tudom megkapni, amire vágyom. Felőrölt az egész eddigi életemben tartó kielégületlenség. Nem tudtam érzelmileg fejlődni, szintet lépni, mert nem bontakoztattam ki a vágyaimat és magamat. Elegem van mindenből.

"legyél nyitott, ismerkedj, de csa ha már magaddal megbékéltél."

Hogyne. Érdekes módon, aki már kamaszkorában is jól néz ki és jó a csajoknál, annak nem kell megbékélnie magával, mert úgyis tapadnak rá. Nyilván csakis lelki okai lehetnek, nem pedig mondjuk az, hogy túl alacsony vagyok.

"Akibe beleszeretsz majd, az igazán testsző lesz úgyis..."

Ezzel se értek egyet. Van egy lány, jártam is vele, akibe úgy vagyok szerelmes, hogy úgy érzem, nem annyira vonzódom hozzá, mint kéne. A lekkét mindenesetre imádom, de ezt nem érzem elégnek.

Még annyit fűznék hozza, hogy apám szokta mondogatni, hogy "ne azt nézd, mit mondanak, hanem, hogy kik mondják". Miért higgyek neked? TE hogy élted ezt meg? Hány évesen feküdtél le a barátnőddel? Mert ha 16 évesen a csajok királya voltál, akkor GŐZÖD NINCS, hogy miről beszélek. Van egy haverom, aki mindent megkapott az élettől, és bármennyire bírom, iszonyatosan irritáló, ha arról beszél, milyen szerelmi csalódása volt. Én olyan szerelmet szeretnék, amilyen az ő csalódása volt. Ich will seine Sorgen haben, ahogy a német mondja.