Ez milyen komplexus?

A hozzám hasonló korú fiúkat kedvelem,de jóval "gyerekesebbeket",mint amilyen az átlag.Ezzel nem azt akarom mondani,hogy butább,csak ártatlanabb,édesebb.Ez azért szükséges,mert imádok anyáskodni.Ha lenne barátom,attól tartok,inkább úgy kezelném,mint a fiamat.Szívesen lennék a mamája.Ez abban merül ki,hogy szeretném kiskanállal etetni,pisiltetni,kiválasztani a ruháit és felöltöztetni,esténként fésülgetni a haját,mosogatni őt vízzel és szappannal,úgy elaltatni,hogy simogatom,még esetleg ki is törölném a fenekét.Fogócskáznék és bújócskáznék is vele.Mindent megtennék azért,hogy már-már betegesen ragaszkodjon hozzám,és a részemmé váljon.A szexet illetően is szeretném,ha kisfiús lenne.Legjobban a tudat indít be,hogy még olyan fiatal,mégis perverz.Minden féle dolgot kipróbálnék vele.Jó lenne,ha az ártatlan viselkedése ellenére is általában ő lenne a domináns fél,és alaposan megk*félne.Leszögezném,hogy sosem volt még barátom,ez az egész elméleti síkon mozog egyenlőre,mert irtó nehéz ilyen fiút találni.Láttam már pár ehhez hasonló kérdést,de nem igazán láttam konkrét választ.Ez milyen komplexus lehet? Lehet azért alakult ki,mert a szüleimmel nem vagyok jó viszonyban? Az apám 2 éves koromban lelépett,anyámmal pedig soha nem voltunk egy hullámhosszon.Sosem ölelgettem a szüleimet,sosem cseréltünk puszit.Nagyon hiányzik a szeretet,de ezt valamiért összekötöm a szexualitással,és elég bizarr az eredmény.Vagy ez normális? 18-1/l (köszönöm,nem kérek privátokat)