Mit tegyek rettegek a szextől, szükséges rossznak tekintem?

Itt nem arról a fajta tartásról van szó, hogy x hónap együttlét után behódolsz-e a pasi nyomulásának, vagy sem.

Valóban neked van a szexualitással problémád, és ebből az indíttatásból szeretnéd minél jobban kitolni az időt.

Végigolvasva az eddigi beszélgetéseket, mégis arra jutottam, hogy nincs tartás benned, és ezzel nem minősíteni akarlak.

Ahogy írtad, hogy hát jó, akkor majd elszenveded valahogy a szexet, hogy a másiknak megfelelj a kapcsolat érdekében, hááát. Ez a hozzáállás hosszútávon nagyon megbosszulja magát, és könnyen rámehet a kapcsolat, ami csak megerősítheti a szexhez fűződő negatív hozzáállásodat.

Két dolgot hiányolok: azt, hogy nem merült fel benned, hogy a pároddal őszintén és mélyen beszélgess a szexuális problémád gyökeréről, ami nem csak az, hogy most nem kívánom, várjál, és annak következményeiről, pl. hogy egész életedben max megerőszakolni fogod hagyni magad, ami ahhoz vezet, hogy se te nem érezheted nőnek magad a kapcsolatban, se ő férfinek, ami azért elég fontos. Szerinted meddig marad egészséges és tartós így a kapcsolatotok?

Az meg tényleg fel se merült benned, hogy szexuálpszichológushoz menj. Fájdalmat, kellemetlenséget... eltűröd a kapcsolat illetve a konfliktus elkerülése érdekében, de a pszichológust, na azt már nem. Csak azt nem értem, hogy miért, mit veszíthetsz?

Még a végén megszabadulsz ettől a problémádtól, és egészséges, boldog kapcsolatra leszel képes?

Engem tuti, hogy sokkal kevésbé frusztrálna a dolog, ha látnám, hogy a párom megtesz mindent azért, hogy egészséges párkapcsolatunk legyen, és nem csak lealacsonyítja magát guminővé időnként, ha szexről van szó. Akkor még azt mondanám, hogy szeretem, de problémája van, és segítségre szorul, de mindent elkövet értünk. Így viszont nem vagy egyenes se vele, se magaddal, és ahelyett hogy szembenéznél ill. túltennéd magad a problémádon, inkább mártírkodást vállalod. Hamar ellaposul így az egész, és csak a csalódás frusztráció marad.

A pszichológustól nem kell félni, hallott ő már mindenféle dolgot, fel van készülve, inkább ahhoz kell bátorság, hogy magaddal szembe nézz, de hát nem érné meg?! A párod sem fog attól rosszabbnak gondolni, hogy pszichológushoz jársz, mintha csak tartogatod a problémád, hiszen a beteg nem attól beteg, hogy orvoshoz megy, sőt! Az már a fél gyógyulás, ha szembenéz vele, és tenni kész ellene.