A monogámia nem csupa önzés és birtoklási vágy szerintetek?

Eleve a szerelem önző és birtokló. Akit igazán szeretsz, azon nem akarsz osztozni, azt akarod, hogy teljesen, kizárólagosan a tiéd legyen. Ha lehet, ne is nézzen másra!

Van, akinél ez teljes lila ködöt eredményez, és tényleg nézni se lehet másokra. De szerencsére a legtöbb ember úgy szocializálódik, hogy tud uralkodni ezeken az érzelmeken.

Akik szívesen osztoznak a párjukon, azoknál fejben komoly gondok vannak. Ahogy azoknál is, akik úgy képzelik, hogy nekik lehet félrejárkálni, cserébe esetleg a másiknak is egy kicsit...

Kötődési problémák, bizonytalanság, örökös megfelelési kényszer, stb.

A szerelem és a féltékenység érzése teljesen természetes együtt. A biológia így akar gondoskodni arról, hogy valóban apa és anya hozza létre a közös utódokat.

A neveltetésünk és a társadalmi életünk is erre erősít rá. Az ember alapvetően ideiglenesen monogám. Vagyis amíg szerelmes vagy, addig csak ő kell. Ha a szerelem elmúlik, akkor jön valaki más majd helyette. Nem csak egyszer leszünk szerelmesek egy életben.

De egyáltalán nem vall egészséges lélekre, ha valaki a hűtlenséget tartja "normálisnak", és semmilyen mértékben nem képes hűséget vagy féltékenységet érezni.

Egy kérdés: Téged nem zavarna ha a párodnak más is adna gyönyört?

Ha nem, akkor vagy nem voltál még szerelmes soha, vagy te tényleg így gondolod. Ez esetben viszont mindenképp csak hasonló gondolkodású partnert keress.

Ez egy nagyon jó cikk, érdemes elolvasni.

[link]

Én azt gondolom, hogy működhet egy kapcsolat a monogámia és a poligámia szellemiségébe egyaránt, de csak akkor, ha mindehhez a megfelelő társat választjuk. Ha te poligám beállítottságú vagy akkor nem vagy csak kevésbé fogod magad jól érezni egy monogám kapcsolatban és fordítva.