Szerintetek sem életszerű a monogámia?

Hát attól függ, itt az "életszerűnek" mi a definíciója. Mert a monogámia nagyon is valós dolog.

És ahogy a drága nagyim mondta, a sírig tartó szerelem/házasság/párkapcsolat nem a vak szerelem/szeretett miatt nagy kunszt! Sőt attól nem lesz az!

Hanem merő elhatározás kérdése. Mérlegelésé. Hogy az együtt megtett éveket eldobod egy újért, vagy kitartasz az mellett ami van. Ha elromlottak a dolgok, inkább helyrehozod vagy menekülsz.

A párkapcsolat sem másabb, mint az élet többi terület. A szerelem elmúlhat, a lángolás alább hagyhat, és akkor jön az, hogy együtt akarod végig harcolni az életet a párod oldalán, vagy tovább lépsz és kergeted a tündérmeséket.

Az én számomra életszerű mert hűséges vagyok és ragaszkodó, továbbá többre becsülök egy harmonikus, stabil, jó kapcsolatot mint az új, vad kalandokat.

De tisztában vagyok vele, hogy az emberek többsége nem ilyen.

"Van, aki még házasságban is él, de csalja a feleségét..."

Reálisan nézve a férfiak közülük is épp annyit csal a feleségük/élettársuk/barátnőjük, mint fordítva.

A hűség, főleg egy hosszabb párkapcsolatban a nőknél is épp úgy döntés kérdése, mint a férfiaknál, őket épp úgy érik kísértések, és alkalmuk is épp úgy adódik a félrelépésre.

A nők annyival vannak kedvezőbb helyzetben, mint a férfi ismerőseid, illetve a férfiak úgy általában, hogy velük nem fordulhat elő, hogy más valaki gyerekérről gondoskodnak minimum 18 éven keresztül abban a tudatban, hogy a sajátjuk.

Én ugy látom, hogy a pasik ugy 80-90%-ának nem, vagy csak nagy kinszenvedés és önbecsapás útján működik a monogámia (leszámítva persze a lángoló szerelem pár hónapos időszakát). A fennmaradó 10-20% kész és képes őszinte örömmel és kizárólagosséggal ragaszkodni egyetlen nőhöz, ha kell egy életen át.

Nőknél ez az arány inkább 50-50%, de lehet h csak ügyesebb színészek és jobb logisztikusok.

Alapvetően az embereket két csoportba lehet sorolni: poligám és monogám természetűek. Amikor két monogám összekerül, akkor semmi gond, hisz beérik bőven egymással, ahogy azzal sincs semmi gond, amikor két poligám, hisz megértik egymás természetét és nem lesz balhé a félrelépésekből, bár ritka, hogy két poligám hosszabb időre társuljon egymással.

A gond ott kezdődik, hogy a mi társadalmunk nem képes elfogadni a poligámiát, így az amúgy poligám emberek kénytelenek monogámnak tettetni magukat és itt jön a buktató, ugyanis ily módon sokszor kerülnek össze poligám és monogám emberek, akiknél csak akkor kezdenek el előjönni a gondok, amikor a poligám fél (aki megjegyzem ugyanannyira esélyes, hogy nő, mint férfi) kezd beleunni az általa eljátszott szerepbe és fölborul a kapcsolat, ami eleve egy hazugságra épül. Vannak olyan társadalmi elvárások, amiknek sokan nem tudnak vagy épp nem akarnak megfelelni, de mivel félnem a kiközösítéstől, ezért úgy tesznek, mintha ők is az elfogadott normák szerint élnek, viszont ezzel mind saját magukat, mind a környezetüket károsítják. Ha társadalom nem betonagyú barmokból állna, akkor az emberek játszhatnának nyílt lapokkal és felvállalhatnák, hogy ők poligám természetűek, de, mivel a társadalmunkat prűd kretének formálják, így ez egyenlőre nem lehetséges.