Miért van az, hogy a szüzességnek akkora feneket kerítenek az emberek?

Én 11 éves koromtól az első sikeres maszturbációm után azonnal el akartam veszteni a szüzességemet, ezért azonnal agyalni kezdtem, hogyan is tudnám ezt kivitelezni. Ha lett volna akkor bármilyen erre kapható lányismerősöm, akkor 11 évesen el is vesztettem volna és mindezt mindenféle lelki törés nélkül abszolváltam volna.

Azonban sajnos/szerencsére ennyire nem voltam hatékony, 14 éves koromig kellett várnom az első aktusra és arra a csodálatos 16 éves lánykára, aki mindebben partnerem volt. Nagyszerű élmény volt minden bénázással együtt is, semmilyen károm nem származott belőle és nem is bántam meg semmit. Én is úgy gondolom hogy kicsit túl van misztifikálva a szüzesség körüli felhajtás.

Azt kell megérteni, hogy van aki előbb és van aki később érzi késznek magát a szexualitás kipróbálására. Ez ugyanolyan dolog, minthogy van, aki 1 évesen már tud beszélni, de egy másik gyerek csak két évesen szólal meg. Nem vagyunk egyformák, és nem gondolom, van bárkinek joga ítélkezni, ha valaki a saját jól átgondolt döntése alapján a társadalmilag elfogadott 16-20 éves kor helyett ennél lényegesen előbb, vagy később óhajtja kipróbálni a szexualitás nyújtotta örömöket. Ami pedig a törvényt illeti, az teljesen korrekt úgy, ahogy van, mert szükség van meghúzni valahol a határt és nem lehet törvényileg minden egyéni eltérést figyelembe venni. Ettől függetlenül ha nekem 11 éves koromban lett volna lehetőségem szexelni, szemrebbenés nélkül megtettem volna.

36F

'14 éves koromig kellett várnom az első aktusra és arra a csodálatos 16 éves lánykára, aki mindebben partnerem volt. "

Te is csak hazudozni jársz ide.

Kérdező, valamit tisztázni kéne. Tök más, ha fiúról beszélünk, és más, ha lányról. Egy lány általában több érzelmet tesz bele a dologba, másként éli meg, így nekik tényleg célszerűbb, ha nem csak annyi, hogy átmennek rajtuk és otthagyják őket. Fiúként is fontos persze, de egy fiúnak inkább a tapasztalatszerzés a fontos. Fiúknál a szüzesség soha nem volt egy becses, őrizgetendő valami, mint a lányoknál.

"Meg azt se akarom mondani, hogy mindenféle jött-ment senkiházival/qrvával feküdjön össze az ember, de ha akad egy normális, akkor hajrá. Mi van ebben olyan fontos?"

Nekem lett volna lehetőségem rá valakivel, aki a legteljesebb mértékig normális volt, de úgy éreztem, nem jön be eléggé, mint lány, és mivel ő egyértelműen hosszútávra tervezett volna, ezért csak áltattam volna, és úgy gondoltam, ennél ő jobbat érdemel. Most is lenne ilyen egyébként. Ha akarnám, összejöhetnék vele, és nyilván szexelnénk, de mivel én őt nem tudom hosszútávra elképzelni, nem fogom kitenni annak, hogy úgy érezze, hogy csak rövidtávú élvezetre használták. Néha az az érzésem, hogy talán nem vagyok elég önző. Már vagy 5-6 ilyen lány meglehetett volna nekem.

"36 vagyok, már rég kinőttem abból, hogy szexről hazudozzak. 1994-ben egy angol táborban vesztettem el a szüzességemet 14 évesen egy 16 éves lánykával. Ha érdekel, leírom hogy pontosan hogyan történt."

Hehe, jópofa vagy. 14 évesen vesztetted el egy idősebb csajjal... neked mégis mi a f***omért kéne hazudoznod? Ez kb. az a szituáció, amiről nem hazudik, hanem amivel dicsekszik az ember. Kicsit még cinikusnak is tűnik a hozzászólásod, annak fényében, hogy van egy csomó ember (pl. én), aki VALÓBAN hazudni kényszerül, mert egyszerűen nem teheti meg 21 évesen egy gólyatáborban, hogy bevallja, hogy "hát, én még nem voltam nővel". Nem teheti meg. Évekre előre leírná mindenki. Volt olyan csaj, aki bevallotta, és ott persze senki nem fűzött hozzá semmit, de emlékszem, baráti társaságban még két év után is előkerült. Van olyan helyzet, amikor hazudni kell. Szemforgató, hogy van képed azt írni, hogy már 14 évesen sikerült elérned azt, amit más 20 év fölött és csak nagynehezen, de "te már túl vagy azon az életkoron, hogy hazudnod kelljen róla", mintha nem lenne irigylésre méltó, hogy még alig szőrösödött a p*csöd, de már sikerült zsákolnod. Az ilyeneken úgy fel tudom húzni magam. 24 éves vagyok, és még szűz, és valahol sértőnek érzem a képmutatásod.

"Azt kell megérteni, hogy van aki előbb és van aki később érzi késznek magát a szexualitás kipróbálására."

Érdekes, hogy ezt a türelmes iskolapszicholűgusnő-dumát mindig olyanoktól hallom, akiknek rendszeres és kiegyensúlyozott a szexuális életük. Próbálnád ki, milyen úgy huszonévesnek lenni, hogy semmi másra nem tudsz gondolni, mint hogy mi a baj veled, miért nem sikerül semmi, és nem haladsz semmivel az életedben, mert megesznek hormonjaid és a frusztrációd, a tudat, hogy nálad ezerszer kreténebbek már évek óta kefélgetnek, mint a nyulak, és annyi élvezetet gyűjtöttek össze kamaszkoruk óta, amennyi neked talán sose lesz, mert pikkpakk jön a gyerekvállalás. Mekkora képmutató PC-duma ez már!

"Nem vagyunk egyformák, és nem gondolom, van bárkinek joga ítélkezni, ha valaki a saját jól átgondolt döntése alapján a társadalmilag elfogadott 16-20 éves kor helyett ennél lényegesen előbb, vagy később óhajtja kipróbálni a szexualitás nyújtotta örömöket. "

Ja, csak a hozzám hasonló fiúk többsége nem "saját, jól átgondolt döntése" folyamán tart itt, hanem vagy érzelmileg kiegyensúlyozatlan, vagy leépítették az önbizalmát egy kritikus korban, vagy mondjuk valami testi hibája van. Pl. engem már huszonévesen műtöttek egy későn diagnosztizált fitymaszűkülettel, és még továbbra is olyan, hogy mikor egy lány hozzámért, abba kellett hamarosan hagyni, mert nagyobb volt a fájdalom, mint az élvezet. Most majd műthetnek újra, és ha szerencsém lesz, talán majd egyszer szexelhetek is. Úgyhogy van egy tippem, melyik testnyílásodba dugd a képmutató dumádat.

Feltételezem, hogy a 27-es és a 28-as válaszoló ugyanaz, de inkább külön reagálok rájuk.

@27-es: Mint látod, a 23-mas illető vádolt azzal, hogy "csak hazudni járok ide", ezért született a 24-es hozzászólásom, amiben kifejtem, hogy már régóta kinőttem abból, hogy ilyeneket hazudozzak. Ráadásul a "szüzességem elvesztése" 14 évesen nem volt egy nagy teljesítmény a részemről értelem szerűen, nincs mire büszkének lennem. Egész egyszerűen kerestem a lehetőséget és éltem vele, amikor adódott. Egyrészt szerencsém volt, másrészt világ életemben igyekeztem elérni, amit akarok, mert a szüleim megtanítottak küzdeni a céljaimért. Túlzottan nem hat meg, hogy szemforgatónak találod, hogy akkor nekem összejött a dolog, én pusztán a tényt írtam le, jogodban áll emiatt idegeskedni, csak értelme nincs. 1994 nyaráról beszélünk, ami bő 22 évvel ezelőtt volt, te még nagyon apró voltál akkor. Azóta már boldogan élek 10 éve a feleségemmel és a 16 hónapos fiammal. Elhiszem, ha ez is szúrja sokak szemét, viszont veled ellentétben én próbálok segíteni másoknak is, hogy ők is megtalálhassák a boldogságukat, éppen ezért vagyok másodállásban párkapcsolati tanácsadó, vagyis coach a főállásom mellett.

@28-as: Az a véleményem az írásaid alapján, hogy a kudarcaidért nem akarod vállalni a felelősséget, úgy néz ki, hogy a világ a hibás azért, amiért te még szűz vagy. Azon gondolkodtál már, hogy egy ennyire negatív pasi vajon mennyire lehet vonzó a csajok szemében? Ami a fitymaszűkületet illeti, képzeld nekem is volt ilyen problémám 23 éves koromban és 4 évig szenvedtem vele, mire 27 évesen inkább lekapattam a kupakot. Zavaró volt, de ettől még közben is voltak barátnőim és a feleségemet is fitymaproblémával ismertem meg 26 évesen, most mégis boldog házasságban élek vele. Tudod a kettőnk között az a fő különbség, hogy először is én a nevemet felvállalva írok ide és vállalom fel önmagamat és a véleményemet, te pedig névtelenül írod a fájdalmasan negatív írásaidat. Viszont mivel az írásaid alapján úgy gondolom hogy bizony segítségre szorulsz, nagyon szívesen foglalkozom veled ingyen, ha nyitott vagy ilyen megoldásra. Írj rám privátban itt, vagy a giljan.coach@gmail.com címemen.

További minden jót!

Gilján János