Ha eldöntöm, hogy holnaptól én fiú vagyok, élhetek úgy?

Utálok lány lenni. Gyűlölöm minden pillanatát.

Nem tudom megérteni, miért pont én születtem lánynak? :'((

Mindig az van, hogy a fiúknak csak addig kellek, amíg szexelünk. Meg mondják, hogy milyen jó velem... aztán újra összejönnek az exükkel, engem meg otthagynak.

Lenéznek, (és most szépen fejeztem ki magamat) csak mert szeretek szexelni. Vagy mert nem szeretek várni. Én úgy gondolom, derüljön ki, "kinek mije van", ne fél év után jöjjünk rá arra, ami pl teljesen kiábrándít minket.

Utálom azt, hogy annyi megalázó dologgal találkozik egy nő élete során. Pl a nőgyógyászat, vagy a szülés, a különböző vizsgálatok, vagy akár egy edzés, egy nap az iskolában... mindegyik olyan, hogy kiszolgáltatott vagy, megalázó helyzetekbe kerülsz, vagy épp mindenért bizonyítanod kell.

Milyen már az, hogy egy fémet dugnak beléd, szétnyomják, aztán egy műanyaggal megdörzsölnek belülről? Vagy mikor az ultrahangnál úgy nyomják a hasadat, hogy a másik oldalon jön ki a méhed kb? Vagy mikor belülre kapod azt a hosszú vacakot, ami kemény műanyag, és méhszájadig tolják...

Pokolian fáj... :'((

Meg olyan rossz, hogy mindig én vagyok a hibás mindenért. Ha pl beteg vagyok, akkor rögtön jön az, hogy "nem kellene annyi fiúval lefeküdni", holott pl a barátom csalt meg és azért történt a dolog...

Ha nő vagy, akkor segítened kell a háztartásban, míg nincs családod... onnantól neked kell vezetni. :// És igen, az már nagy előrelépés, hogy néha egy férfi is kezébe veszi a porszívót, ne adj isten, elmosogat... és akkor hűha, meg emancipáció, meg "kivannyalvaas.gget.k"... aha, persze.

Rohansz a gyerekedért a suliba, aztán zene óra, aztán edzés, otthon főzz, moss, takaríts, és a férjednek minden tálalva legyen. Rossz anya vagy, ha a szülőire nem mész el, a te hibád, ha a gyerek rosszul tanul, és amúgy is, mi az, hogy ma nem sütöttél süteményt?!

Legyen jó a szex, tegyél meg a másikért mindent, és nézd el, ha megcsal, mi több, gondolkodj el, min kellene változtatnod, mert te vagy a hibás. Mindenért.

A legjobb, ha van egy barátnőd, akit néha bevonsz a szexben, ha nincs, szerezz egyet. A barátnőid úgyis ilyenek, minden lány ilyen, mi az , hogy nem? Hát minden nő arra való...

És nem lehetsz senki, nem vagy senki, nőnek születtél, semminek születtél, semmiből pedig semmi sem lesz.

Nem vagy elég jó, nem nézel ki elég jól. Egyáltalán... miért nézz ki jól? Plusz pont, ha kerek a feneked, de miért? Mert ezzel azt hirdeted, hogy oda is lehet, vagy mi? Plusz pont, ha nagy a melled, és vékony a derekad... mert egy baba vagy a kirakatban, és annak megfelelően kell kinézni. Kell... utálom ezt... egy nőnek miért "kell", egy férfinak miért "szabad" mindent? És elegük van a pasiknak a hisztiből, a sírásból, abból, hogy kérdezünk is néha? Ó, de gyűlölöm ezt, ezt az értetlen, ostoba társaságot... Bárcsak közéjük születek, hogy olyan legyek mint ők, és én lehessen egy önző, ostoba idióta...

És tudod mi jön azután, hogy mindent megtettél valakinek, akit szerettél?

Eltelik 1 év, vagy 2, és aztán azt mondja, van valakije. Kész. Félre vagy állítva.

Ennyi a történet. És aztán vagy örökké egyedül maradsz, vagy újra ilyen kapcsolataid lesznek. Ez a valóság, és én meguntam.

Szóval szerintetek, ha mondjuk holnaptól én azt mondom férfi vagyok, és úgy élek, azt lehet? Nem akarok nő lenni, soha többé. Nincs olyan mély, és végtelen fájdalom, ami ehehz hasonlatos lenne, és én már nem tudom ezt tovább elviselni. Önmagamat gyűlölöm, azt, aminek születtem.