Miért zavarja a legtöbb embert, hogy a hitemből megvilágosodva érintetlenül akarom majd magam a férjemnek adni?

Mert az emberek többsége a "másik" oldalon áll. És hogy miért? Mert vagy valóban úgy gondolja és érzi, hogy helyes amit tesz, ami csak a saját lelkiismeretére van bízva, vagy lehet, hogy azért került a "másik" oldalra, mert fel sem fogta a súlyát annak, amit tett, visszacsinálni meg nem lehet. Biztos akadnak olyanok, akik megbánták, és persze olyanok is, akik nem változtatnának a múlton. Az előbbiek irigyek, mert tudják, hogy elrontották, az utóbbiak meg magukból kiindulva úgy érzik, hogy ők képviselik a nagy igazságot, ami igaz is, de a "nagy" jelzőt ki kellene cserélni a "saját" szóra.

Az, hogy Te önmegtartóztatod magadat nagyon dicséretes és különleges is lehetnél, ha nem ítélkeznél mások felett, mert így Te sem vagy különb azoknál, mint akik szerinted meg akarnak rontani!!! Ja, és szálljunk már le erről a szex=bűn témáról, mert ez esetben a Te önfeláldozásod semmit nem ér, mivel egy külső hatásnak köszönhető, történetesen a bűnhődéstől való félelmednek. És ezt szűzként mondom, aki már rég elmúlt 14-15 éves.

"Miért zavarja a legtöbb embert, hogy a hitemből megvilágosodva érintetlenül akarom majd magam a férjemnek adni?"

Szerintem kamu a kérdésed - abból ítélve, hogy olvastam az előzőt, amire más más is utalt, benne ugyanezzel a "bemocskolni a világnézetetekkel" megjegyzéssel- de ha netalán nem, akkor miért osztod meg másokkal, hogy hogyan viszonyulsz ehhez a kérdéshez?

Az ember szexualitása szerintem erősen privát szféra, ha hitbéli megfontolásból hoztál egy ilyen döntést, a szíved joga, magánügyed.

Onnantól fogva, hogy te nem privát szféraként kezeled, mások tudomására hozod, ezt a fajta hozzáállást helyesnek, követendőnek beállítod, amivel kimondatlanul ítélkezel másokon, nekik is szívük joga véleményt mondani róla.

(Mondjuk ha az én ismeretségi körömben lenne olyan, aki ilyet közöl velem, nekem totál semleges dolog lenne, nemhogy nem zavarna, de nem érdekelne, ha láthatóan azt várná, hogy mindenképpen reagáljak, rá, akkor kb. annyi lenne részemről, hogy persze, tégy, ahogy te helyesnek érzed.)

Szóval szerintem ha zavar mások véleménye, akkor ne tolakodj a privát szférájukba azzal, hogy a saját szexualitásodról próbálsz kommunikálni velük.

Hasonló helyzetben…

Csak hasonló, de úgy éreztem írnom kell neked…

És mindjárt ki is fejtem miért írtam.

Jobb ha azzal kezdem a történetem, hogy jómagam bicegve bottal járok. Ha ismered a dr. House sorozatot, akkor tudhatod hogy, csak mert bicegek, még olyan vagyok, mint bárki. Egy kedves rendes érzékeny férfi. Akik ismernek, szeretnek. Na de és itt jön a de…

A szex már egész más tészta. Sokan el sem hiszik, hogy a magamfajtának, vágyai is vannak. Már a gondolatot is ijesztőnek tartják. Én is hiszek a romantikában. Habár ez manapság már kihaló fajta. Így ha én úgy éreztem találtam valakit, az mindig komoly dolog volt. Ez már így is marad. Csakis olyat választok, akivel meg van az a különleges kötelék. Biztos tudod, mire gondolok. Én tisztelem és becsülöm a meggyőződésed. És itt jön az, amiért azt írtam hasonló helyzetben. Mert te vallási meggyőződésből, én meg a helyzetem miatt jutok el nehezen „odáig” És mi történt, amikor mégis? Hát majdnem semmi… mert arról senki nem beszél, hogy ha valaki túlságosan későn kezdi, az már belerázódni is későn fog.

És sejtheted, hogy emiatt bizony továbbléptek… nem hibáztatom őket. És kérlek, te se tedd…

Nem az ő hibájuk. Ők mindent megtettek. És én is kielégítettem őket kézzel, szájjal. De a szorongásom tönkretett mindent. Hidd el mindig olyan nőt választottam, akit te is becsülnél hisz a járásom miatt eleve sokkal toleránsabbak…

De ez a szorongás…

Erről senki nem beszél! Nem mernek, vagy nem akarnak, hát én kimondom: fel kell készülnöd erre…

Régen tetted fel a kérdést, talán már átélted az első alkalmat. És akkor tudod, hogy nem a levegőbe beszélek…

Igy én nem meggyőzni akarlak. Mert a hozzáállásod becsülendő…

De én aki átéltem, illetve hát máig szűz maradtam. Azt kérdezném mi lesz ha rádtör a szorongás ?