Lányok vannak perverzióitok, melyeket nem mertek még párotokkal sem megosztani, vagy eleinte nem mertétek?

Nekem van fantáziám, míg a legtöbb férfinek nincs, vagy csak minimális van, az pedig kizárólag a saját gyors élvezetét jelenti.

Ott vannak a hős szerelmesek is, akik jó kislányt képzelnek el, ha rám néznek. Első ránézésre, és a csillagokat is lehoznák, elméleti síkon ismerik a szexet, de az ágyban nímandok. :-(

Egy párkapcsolat olyan sok mindenből áll, hogy butaság azt hinni, a férfi "szerelmes" vonzódása elég egy nőnek.

Egy férfi legyen udvarias, előzékeny, kedves a nőkkel, de ne vigye túlzásba, mert akkor átlép a lúzer szintre. Ám ne essen át a másik végletbe sem, azaz ne legyen durva, tolakodó, bunkó... Keskeny a határ!

Ott vannak még a külső körülmények is. Mennyire élünk közel egymáshoz, milyen életvitelt élünk, mi a hobbink, milyen a baráti társaságunk, rokonságunk, miket szeretünk, stb.

Nagyon nehéz megtalálni a megfelelő partnert. Ha rátalálok, és az ágyban is elég jó, akkor próbálom nem elrontani a viszonyt. Ezért nem merek bármit az orrára kötni. Finom célzásokkal vetek fel beszélgetés közben témákat. Tökéletes partner nincs, tehát kompromisszumokat kell kötni a vágyaink között. Amennyiben a mérleg nyelve több pozitívumot mutat, addig együtt maradunk. A neki nem tetsző perverzióimat pedig megtartom magamnak.

Az pedig tévhit, hogy minden férfi benne van a többesben, főleg két nővel. Általában hallani sem akarnak ilyenről, főleg a hős szerelmes természetűek, vagy az önmagukkal elégedetlenek. Persze a másik véglet is ott van, azok, akik kizárólag a szexre fókuszálnak. Ők általában a lelki dolgokhoz nem értenek.

Így megmaradok az értelmes, érzelmes férfiaknál, ha pedig nem teljesülnek az intim vágyaim extra kívánságai, hát így jártam, ott maradnak a fantáziámban, némelyik pedig masztizásnál. ;-)

Kérdésem nem arra vonatkozott, kinek, mik a perverziói, hanem milyen arányban sikerül ezeket megélni/megvalósítani? Mennyire tudjátok megbeszélni párotokkal?