23 éves vagyok és nem voltam még lánnyal. Kezd elegem lenni mindenből. Adjam fel?

Igazatok van, kicsit lehet, hogy zavaros. Nálam a szex és a kapcsolat együtt jár. Mármint, ideális esetben én úgy képzelem. És az ismerőseim többsége is ilyen.

Tehát pl. azokat a lányokat, akik szerintem lefeküdnének velem, nem olyannak ismerem, mint akik egyéjszakás kalandokat keresnének (bár a fene tudja, lehet, hogy félreismerem őket...). Azokkal, akik meg könnyűvérű csajok, én nem tudok mihez kezdeni. Nem az én világom. Elnézést a szerénytelenségért, de egy értelmes és nagyon érzelmes (akár azt is írhatnám: sérült, intimitásra vágyó) ember vagyok. Nem nagyon tudom elképzelni a szexet anélkül, hogy belsőséges viszony lenne köztünk.

Volt egy lány nemrég, aki eddig a legtökéletesebb volt, akivel valaha találkoztam. Okos, kedves, és lelkileg nagyon-nagyon fejlett. És játékos. Pont hozzám való. De úgy éreztem, nem eléggé tetszik. És őt nagyon féltettem attól, hogy teljesem belém szeressen, én meg nem tudjam eléggé szeretni, mert tudtam, hogy ő is komoly kapcsolatra vágyik. Úgy érzem, nem érdemelné meg, hogy fájdalmat okozzak neki. Mégis, a szívem belefájdul, ha rágondolok, és úgy érzem, oltári nagy barom vagyok. Ilyen lány millióból egy, ha van. Lehet, hogy ha hagytam volna, hogy még közelebb kerüljünk, akkor belészeretek, és az elfeledteti velem a bizonytalanságomat, nem tudom. Nincs ehhez elég tapasztalatom. De azóta is egyfolytában rágondolok, és az az igazság, hogy nem is érdekelnek annyira lányok. A legtöbb jó csajban azt látom, hogy 1. vagy foglalt, és tudom, hogy esélyem se lenne, hogy az enyém legyen, vagy 2. emellett felszínes és csak kívül szép, belül idegesítő. Belefásultam. Nincs már kedvem az egészhez. Tetszenek a lányok (tehát nem vagyok meleg), de mégse érzem már azt, mint pár éve, hogy annyira kívánnám őket. Csak kudarcélményeket tudok a lányokhoz kötni, és ez már teljesen belém ivódott, kiöl belőlem minden vágyat. Már a pornó se izgat fel annyira, mint régen.

Egyszerűen nem hiszek benne, hogy sikerül. Nincs energiám, nem járok sehova. Így meg hogyan találnék bárkit? És ha találnék, ugyan miféle lány vágyna ilyen fiúra? De egyáltalán, hogy is ismerhetne meg bárki, hogy milyen vagyok belülről? Egy pár nagyon közeli baráton, néhány pszichológuson, a legközelebbi rokonaimon és ezen a lányon kívül nem is ismer igazán senki. Nem is igazán látom, hogy mi lenne az az esetleges szituáció, ahol egy lány felfedezhetné azt, ami szerethető bennem.

"Valójában meg nem is értem az utolsó mondatokat,mi az,hogy valakinek minden ujjára jut egy nő... "

Hát az, hogy van ilyen is. Van olyan ismerősöm, aki ha eljön velünk bulizni, úgy kell elhajtani mellőle a csajokat, mert barátnője van, és kb. bármikor össze tud hozni egy egyéjszakás kalandot. Egyszerűen magabiztos és rutinos. Meg van benne gondolom valami plusz, amire én még nem jöttem rá. De nyilván jól is kell kinézni mellé.

"Igazából egy csúnya srác is lehet Cassanova. "

Igen? Na, mutass egyet!