Lefeküdtem a testvérem szerelmével, szerintetek nagyon szemét vagyok? (többi lent)

Ha tényleg nem kamu a kérdésed, szerintem kezdhetsz megbarátkozni a gondolattal, hogy valószínűleg soha nem lesz olyan a viszonyod a testvéreddel, mint korábban, nem csak most, hanem felnőtt korotokban sem.

De gondolom, nem lehet túl jó a kapcsolatod az öcséddel, és nem jelenthet neked sokat, ha ilyesmire képes voltál.

Közel egy éve olvastam itt egy olyan kérdést, amit egy nő írt ki, aki abban kért tanácsot, hogy szerintünk mivel próbálkozhatna, mit tehetne még azért, hogy a férje öccse kibéküljön a férjével.

Aztán leírta, hogy amikor a férje és az öccse (emlékeim szerint) 21 és 17 évesek voltak, a férje - akit akkor még nem ismert - lefeküdt az öccse barátnőjével, ami valahogy kiderült utólag. Akkor még mind a ketten a szüleikkel éltek, de a testvére soha nem bocsátotta meg neki, amit tett, gyakorlatilag ne állt vele szóba, és azóta, hogy felnőtt és elköltözött, megszakított minden kapcsolatot a bátyával.

A nő leírta, hogy a férje annak idején még hosszú évekig próbálkozott azzal, hogy kibéküljenek, mert nagyon fájt neki, hogy a korábbi jó kapcsolatuk után gyakorlatilag megszűnt létezni a testvére számára, de egy idő után feladta, illetve beletörődött, hogy öccse döntése végleges.

A nőt meg egyrészt azért foglalkoztatta a kérdést, mert látja, hogy mennyire bánja a férje, amit tett, meg a következménye, hogy gyakorlatilag elveszítette a testvérét, másrészt neki is nagyon rosszul esik, hogy ők azóta megismerkedtek, összeházasodtak, családot alapítottak, de se az esküvőjükre nem ment el a sógora, se a két kisfiukra nem volt soha kíváncsi, olyan, mintha a gyerekeik sem léteznének számára, és ezt nem csak a férje, hanem ő is nehezen tudja feldolgozni anyaként.

Azóta is láttam a tiédhez hasonló kérdést, mindig az ő történetük jut róla eszembe, hogy vajon megérte-e.

Szerintem hagyd békén a testvéredet. Egyrészt abból ítélve, amit arról írtál, hogy inkább izgatott a helyzet, minthogy szégyellted volna magad, vagy felfogtad volna, hogy mit okoztál, átérezted volna, hogy mit érezhet vajon az öcséd, a bocsánatkérésed sem lenne őszinte, másrészt számára nyilván nem kevés idő lesz, amíg valahogy feldolgozza, hogy egyszerre csalódott ekkorát a lányban, akit szeretett, és a saját bátyjában.

Mivel mindhárman gyerekek vagytok, én nem csinálnék ebből nagy ügyet! Hamar túl kell lépni ezen a dolgon!Nincs értelme keresni a miérteket, mert a tapasztalatlanság, a gátlások alkoholban való oldott állapota, a szimpátia a lány , s közötted, mind hozzájátszottak a dologhoz. A tesód téged kellet volna hogy elküldjön, és akkor lehet hogy ő döngeti amikor Te hazamész! A lányt sem hibáztatom! 15-20-30-40 (50?) éves koromban én is dugtam volna mindig mint egy állat!

Nyilván nem volt derék dolog, de meg kell, meg lehet beszélni ezt is! A legjobb ha először a tesódtól elnézést kérsz a dologért. Azután a lánytól is hogy hülye helyzetbe hoztad! Azután el kell dönteni hogyan tovább. (Édeshármas? :-) ) És lehet hogy egyformán szeretitek mindketten!