Miért ekkora baj, hogy 22 évesen (! ) párkapcsolat nélkül vesztettem el a szüzességem?

Anyuval nem vagyunk olyan viszonyban, hogy megbeszélünk mindent, nem véletlenül. A nőgyógyász buktatott le, azzal, hogy a vizsgálatom eredményét anyának adta oda. Ezek után, mivel nyilvánvalóan nincs pasim, megkérdezte, hogy mi történt. Elmondtam, hogy úgy hozta a helyzet, hogy választás elé kerültem, és éreztem, itt az idő. A témát ezzel lezártnak tekintettem, de anya azóta állandóan felhozza, hogy egész életemben erre fogok emlékezni. Miért nem tudtam vele várni, hogy kapcsolatban történjen meg. Meg hogy a fiú ezt fogja mesélni fűnek-fának. És egyébként is az egészet nagyon meg fogom bánni. Eddig biztos voltam magamban, de mivel nagyon tisztelem anyát, bánt, hogy ilyeneket mond, mert rossz embernek érzem magam. Mondtam, hogy mások 15-16 évesen vesztették el, és ilyenkor rég nincsenek együtt a pasijukkal. Mivel vagyok én most rosszabb helyzetben?