"Szex jöhet de kapcsolat nem! " Srácok, miért gondoljátok így?

Van egy csoporttársam akivel első perctől fogva nagyon egy húron pendülünk, de nekem volt akkor egy elég komoly kapcsolatom amikor megismerkedtünk, így csak barátok lettünk. Eltelt 1 év, és a párommal külön váltak útjaink, a szakítás engem nagyon megviselt, de a csoporttársam mindenben mellettem állt és támogatott. Sokszor aludtunk együtt, közös filmezéseink voltak, suliban is folyton együtt lógtunk, mindenki azt hitte hogy összejöttünk. Azt be kell vallanom, hogy egy percig sem bántam volna ha tényleg összejövünk, hiszen őrülten szerelmes voltam bele. Fél évig tartott ez az állapot, míg végülis lefeküdtünk. Másnap közölte, hogy ő gyakorlatilag soha nem akar kapcsolatot, egyszer csalódott már egy lányban, többet nem szeretne, de legyünk barátok extrákkal. És ezzel le is zárta a témát. 2 hónapig voltunk "barátok extrákkal" de nagyon nem működött a dolog, nem akartam hogy más lányokat is fűzzön mellettem, rosszkedvem volt amikor nem keresett, ő pedig folyamatosan hajtotta hogy ne hisztizzek amitől én még inkább úgy éreztem, hogy már nem is a barátja, inkább csak az ágymelegítője vagyok. Csúnyán összevesztünk, másfél évig nem is beszéltünk.

1 hónapja kibékültünk, és ugyanott tartunk mint korábban. Csak szexelünk, de már nem vagyok szerelmes. Persze mindketten szinglik vagyunk, és csak jól érezzük magunkat egymással, amivel senkinek nem ártunk. De mégis megfogalmazódott bennem a kérdés, hogy ha két ember ennyire összepasszol mint mi ketten, akkor srácok, miért nem adtok esélyt egy kapcsolatnak?