Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
El kéne engednünk a kapcsolatot?
Barátommal pont egy éve járunk, és félek hogy már nem működik, hogy nem kéne ehhez a kapcsolathoz ragaszkodni. Néha úgy érzem nagyon kell nekem, aztán veszekedünk egyet és megfordul a fejemben hogy hátha elromlott. Többet veszekszünk, ma is veszekedtünk és eléggé eldurvult. Nagyon szeret, én mostmár nem vagyok biztos az érzéseimben (sose vagyok biztos semmiben) de ha azt nézem hogy vége lehet elsírom magam. Nem tudom mit kéne tenni, tökéletesen összeillünk/illettünk, el tudtam képzelni a közös életünket pedig nem vagyok az az álmodozós típus, és nehezen mutatom ki az érzelmeimet is. Lehet ez csak egy hullámvölgy a kapcsolatunkban, vagy el kell engedjem?
Mindenben elsők voltunk egymásnak, sose volt szünet, sosem szakítottunk, nem volt féltékenység, főleg nem megcsalás.
Erre kíváncsi lennék én is, mi a legjobb megoldás.
A volt párom, ugyan ilyen volt, mint te kérdező. (persze az én sztorim jóval bonyolultabb, kacifántosabb, irdatlan hosszú lenne leírni. Labilis állapot, bizonytalanság, önbizalomhiány stb.)
Mi nem veszekedtünk. Kisebb durcák voltak, de az is kevés.
1 jó hónapja szakított. Igazából 3, de 2 hónapig az agyam és az időt húzta. (igérgette mindig hogy megbeszéljük, aztán mégsem lett belőle semmi.)
Nekem egyáltalán nem akarta megmondani, mi okból kifolyólag szakít.
Mondjuk én is éreztem hogy valami nem stimmel, de hiába kérdezgettem, mindig azt mondta: -Semmi! (7 évig nem volt párja. Az előzőtől van egy 10 éves gyereke. Az előző párját kidobta mert részeges, elcsavargó ganéj lett. A szüleivel él a volt párom.)
Történt egyszer, hogy megint durca volt, egymáshoz vágtunk minden baromságot. Én magára hagytam, mondtam neki hogy majd keressen ha lehiggadt és hiányzok neki.) 1 hétig hozzám se szólt. utána olyanokat mondott hogy sosem volt belém szerelmes. (pedig igen. Éreztette velem, a szavai-tettei-testbeszéde által stb. Rá 1 hétre találkoztunk, akkor smaci, ölelkezés, azt mondta hiányzok neki, de nem tudja hogy akarja-e folytatni. Utána mindig csak igérgette hogy megbeszéljük. A végén pedig olyanokat mondott ami nem épkézláb, őszinte válasz volt. Hazudozott, nem ismert be dolgokat vagy letagadta, közbe pedig zavarban volt. Később egy közös ismerőstől derült ki, hogy saját magával van baja, mert jól érezte magát velem, szeretett.
Nem tudott teljesen megnyílni.
Én abban voltam hibás hogy sok voltam neki hirtelen. Minden szabad időmet nála töltöttem, túlzásba vittem a szeretetet, ragaszkodást.
Tipikusan ugyan ez a helyzet a volt párommal. :)
Én is bírtam, mert végtelen türelmes és megértő vagyok.
Tudom hogy nagyot csalódott a volt párjában, de én pont az ellenkezője vagyok.
Mondjuk a volt páromon nagy volt most nyáron a nyomás.
(Anyja-apja, gyereke nem volt otthon, mert dolgozni, nyaralni voltak. Igaz, júliusban mi is elmentünk oda hozzájuk nyaralni, ahol mindhárman voltak.)
Segíteni akartam neki mindig, de sokszor nem hagyta. Mikor hagyta, nagyon örült hogy segítek. 2, kertes háznál levő munkák stb.) Jött, mászott a nyakamba, ölelt, csókolt, este meg folytatás az ágyban.
Szegénynek nagyon nincs rendbe a lelke. Tele van gátlással teherrel. Nem hogy elmondaná mi a baj, és tudnék rajta segíteni, inkább eldob magától. Fél.
De sajnos már barátnője sincs, akivel ki tudná beszélni a dolgait, bajait, problémáit, ha már egyszer nekem nem meri.
Erre varrjon gombot valaki.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!