A megcsalást miért fogják fel sokan így?

Nem olvasom végig a monológod, az első sor is elég.

Épp annyira gány dolog, bármelyik fél is tegye! Miért lenne természetes, ha férfi teszi? Baromság! Aki ezt mondja, az egy idióta!

24/F

Szerintem azt a különbséged nem lehet tagadni, hogy nőnek kicsit bíznia kell ahhoz egy férfiban, hogy érzelmileg megnyíljon neki, és csak azután engedi magához testileg közel, így ha egy nő egy férfival félrelép abban jellemzően sokkal több az érzelmi kötődés, mintha férfi lép félre.

Mi férfiak könnyen nyílunk meg testileg, bízni meg még könnyedebb kapcsolatokban sem szoktunk nagyon a nőkben, tehát férfi részéről ez jobban csak sport, azaz nem akkora árulás.

Nem természetes, ha a férfi félrekúr.

Sőt, számomra már az sem szimpatikus, ha valaki egyszerre több lyukra játszik. Jó, objektíve praktikus (ha az egyikkel nem jön be, még ott a másik/harmadik stb.), de mégsem érzem tisztességesnek. Ez van.

A legtöbb ember szerintem nem ilyen kettős mérce alapján ítéli meg a dolgot. Annak meg, hogy ki hogyan próbál ideológiát gyártani a saját félrelépései "megmagyarázására", szerintem nem sok jelentősége van, mert kb. annyira hiteles, mint az az ember, aki lopkod embertársaitól, és közben megosztja a nézeteit arról, hogy másoktól miért nem elfogadható ugyanez a magatartás.

Ha szeretnéd tudni, hogy a történetben szereplő barátod valóban természetesnek, elfogadhatónak tartja-e, hogy félrekufircol, és komolyan gondolja-e, hogy "ő ezt egyáltalán nem tekinti megcsalásnak", akkor elég lenne annyit kérdezned tőle, hogy a barátnője tud-e ezekről az esetekről, amikor ő "nem megszokott puncira vágyott".

Ha netalán igen választ kapsz erre, akkor őszintén így is gondolja, ahogy mondja. Ha meg esetleg nem, akkor tedd fel magadnak a kérdést, hogy ha ez szerinte természetes és nem megcsalás, akkor vajon miért nem. Ha tényleg úgy gondolja, hogy ez rendben, miért gyáva felvállalni a saját véleményét, meggyőződését férfi létére, és miért a másik ember bizalmával visszaélve tesz valamit titokban, ha egyszer szerinte egy rendben levő dolog?

Nézd meg, hogy hogyan reagálna, ha játékból megkérdeznéd, hogy beszélgethettek-e egyszer hármasban a barátnőjével arról, hogy ő is hasonlóan látja-e ezt a kérdést.

Másrészt, ha vannak is, akik kettős mérce szerint ítélik meg ugyanazt a viselkedést a két nemnél, ennek gyakorlati jelentősége szerintem nem túl sok van: az, hogy valaki a hűséget választja-e, amíg párkapcsolatban él, az elsősorban a saját értékrendjétől függ, azt pedig, hogy adott helyzetben egy megcsalást megbocsát-e esetleg a párjának, vagy kilép az életéből, szintén nem mások kettős mércétől áthatott nézetei fogják eldönteni, hanem a saját érzései és egyéb szempontjai.

Nekünk, nőknek ebben a hűség-hűtlenség témában annyi előnyünk van a férfiakhoz képest, hogy sem az nem fordulhat elő velünk, hogy egyszer születik valahol egy gyerekünk, akinek a létezéséről sem tudunk, sem az, hogy az a gyerek, akit a sajátunknak hiszünk, és ebben a tudatban szeretjük és gondoskodunk róla minimum 18 éven keresztül, valójában nem a sajátunk.

(Különböző orvosi statisztikákon alapuló becslések szerint megdöbbentően sok férfi neveli fel más biológiai apa gyerekét abban a tudatban, hogy a sajátja, szóval számomra elég meglepő, hogy amikor a férfiak egy része jön ezzel a kulcsos hasonlattal, illetve a barátodhoz hasonlóan gondolkozik, mennyire nem gondolnak bele, hogy ha olyan nőt sikerül választaniuk, akik hozzájuk hasonlóan viszonyul a hűség kérdéséhez, azzal ők kockáztatnak többet.)

Nem, nem természetes, csak tudod, sokan ezzel nyugtatják magukat, így próbálják normálisnak beállítani, ami egyébként nem az.

Ha szeretek valakit, még attól is rossz érzés fog el, ha rágondolok, hogy milyen lehet mással a szex.