Fiúk/Férfiak, ti is észrevettétek ezt? Manapság tényleg könnyebb egy szexkapcsolatot összehozni mint egy komoly kapcsolatot?

Én a másik oldalról ugyan, de pont ugyanezt látom.

27 éves nő vagyok, 5 éve egyedül.. nem keresek görcsösen párt, csak élem az életem és nyitva tartom a szemem. De az elmúlt 5 évben egyetlen egy férfival találkoztam, aki ne csak szexelni akart volna (sajnos más kérdés, hogy ő pont nem az a típus volt akire én vágyom, de ez már csak pech :) ). Amúgy mindenki csak pár éjszakára vágyik aztán viszont látásra, és vágyik erre a szingli és a családos pasi is. Szomorú.

De azért ne ássunk el mindenkit, ne általánosítsunk, biztos sok hasonló van hozzánk, csak még nem találkoztunk velük. Azért fel a fejjel, az élet szép! :)

Az emberek nagyon eltávolodtak egymástól. Már gyermekkorban kezdődik ez. 50 éve suli után kimentünk a grundra, vagy a szeméttelepre, felkerestünk valami elhagyott építkezést, bányajáratot, stb, és ott játszottunk, eszetlenkedtünk. Ha nem voltak fiúk, csatlakoztuk a csajokhoz, velük játszottunk papás-mamást, orvosost, stb. Közben megtanultunk kommunikálni fiúkkal, lányokkal egyaránt.

Ma a gyerekek a számítógép mellett cseperednek, a társasági életet a hálón élik. Nem tanulják, nem tanulhatják meg a normális emberi kommunikációt, így a legtöbben nem is érzik jól magukat kapcsolatban. Ha mégis abban élnek, akkor is inkább a tekefont buzerálják, nem egymással foglalkoznak. Kívül esik a komfortzónájukon az, hogy valaki folyton ott legyen a nyakukon, akire figyelni kell. Ezért aztán megelégszenek a szexkapcsolattal is. Más kérdés, hogy a hormonokkal nem tudnak kibabrálni, és előbb-utóbb érzelmek is napvilágra kerülnek.

Egyetértek, ez nagyon messzire vezet, és hosszasan lehetne boncolgatni az ok-okozati összefüggéseket. Az okostelefonoknak hála egyszerre ott vagyunk mindenhol, és közben még sem vagyunk sehol.

Múltkor a metrón ülve, ült velem szemben 5 velem korú férfi. Láthatóan nem ismerték egymást, de rögtön felfigyeltem rájuk, mert elég jól néztek ki. Én sem vagyok egy csúnya nő, és jól esett volna egy rövid szemkontaktus valamelyikkel, feldobta volna a napom. De ott ültek és mindegyik a telefonját nyomkodta és még csak fel sem néztek onnan. Ekkor döbbentem rá én is.. Mit is várhatnék, mikor a telefonoknak hála észre sem vesszük egymást?! Személyes kapcsolat teremtés meg gyakorlatilag nem is létezik, minden a neten keresztül történik.