Miert van az, hogy sokan inkabb a maganyt valasztjak, minthogy leadjanak az irrealisan magas igenyeikbol?

Elég sok ilyen ember van.

Azt hiszik magukról, hogy kiskirályok/királynők, és hozzájuk csak az ugyanilyenek illenek. Meg igazából nem is szerelmet keresnek, hanem csak dugópajtást, csak ezt nem akarják maguknak bevallani. Meg hogy lehessen mutogatni.

Akiknek irreálisan magasak az elvárásai, azok általában magukat is vagy nagyon magasra helyezik, vagy nagyon alacsonyra, és ezáltal akarnak kitűnni.

Engem roppantmód idegesítenek az ilyen emberek, akik úgy vannak vele, hogy "hú, de jó fej ez a csaj/pasi, csak hát szemüveges/van rajta 2 plusz kiló/túl alacsony stb... Ha szerelmesek lennének, nem számítana, de nem azok, csak, mondom, dugópajtást keresnek. Hát keressenek. Addig a mellettük lévő emberek boldogan családot alapítanak (most hosszútávra gondoltam kicsi).

Nekem sincs nagy elvárásom, nem érzem magam kiskirálynak akinek egy miss univrese az elvárása, viszont van egy bizonyos mérce aminek megkell felenie.

Én is inkább a magányt választom minthogy egy számomra NEM(!)-vonzó emberrel keserítsem meg az életemet. Lehet annak a személynek akár mennyire jó személyisége meg bla bla bla (good personality)

Lehet lehurrogni, de ez van.

Sorry-not sorry, de ez van.

1, Van, akinek optimális arányú az elvárásai, mégsem arat sikert, tehát marad a magány;

2, Van, hogy hiába optimális az egyik fél elvárása, de a másiknak ez kevés, tehát marad a magány;

3, Kinek mit jelent a "magas igény"?

4, Az miért számít "irreális igénynek", ha valaki nem szeretne egy olyan valakit maga mellé, aki már túl volt a tizen X-edik partnerén?