Egy gerinctől lefelé érzéketlen férfi pontosan hogyan éli meg a sexet?

Én most azért írok nektek, hogy lássátok a másik oldalt is! Az igaz, hogy én nem olyan állapotban vagyok mint az a férfi akiről írtál. De mivel én magam is mozgássérült vagyok, -bottal járok- így olyan intézményben nőttem föl gyerekként, ahol számtalan ilyen eset volt. 2-3 hetente jártam haza egy-egy hétvégére.

Szóval, ha valaki én pontosan tudom miről beszéltél.

De csak hogy tudd a másik oldalon sem könnyű. Én 43 éves vagyok. (Egyébként szűz) igaz volt néhány Mondhatni kalandom de szűz maradtam… Mostanra eljutottam odáig, hogy egyáltalán nem ismerkedem a neten. Azelőtt ismerkedtem, de ennyi idősen már úgy vagyok vele, hogy több volna velem a gond, mint amennyit nyújtani tudnék. Ezért teljesen feladtam!

Igaz pár éve megismerkedtem egy nővel az interneten (Ő 40) De mit tesz isten ő is mozgássérült. Nagyjából ugyanolyan helyzetben van mint én. Ezért már az elején megbeszéltük, hogy mivel én nem tudnám neki azt nyújtani mint egy normális férfi, ezért jobb ha keres valaki mást.

Szóval igazából csak beszélgetünk itt a neten. Ennyi!

Higgyétek el nem olyan könnyű, 43 évesen már csak arra várni, hogy én is bekerüljek egy helyre és ott halljak meg! Most anyámmal és a nevelőapámmal élek de ennyi.

Van munkám, oda bejárok, de azon kívül nem járok sehova. Miért?

Mert tudom, hogy viszojognak tőlem az emberek! Ha meg is ismernék valakit valahol Mit tudnék én adni neki? Így azt gondolom, jobb ha már most remeteként élek! Csak ez jár a fejemben minden egyes nap hogy egy nap bekerülök egy helyre és kész! Gyakran gondolok az öngyilkosságra, hogy úgy mindenkinek könnyebb lenne.

Amikor fiatalabb, tizen-huszonéves voltam már akkor úgy voltam vele, hogy hiába ismernék meg bárkit az csak ideig óráig tarthat.

Az én anyám már tiniként is azzal biztatott, hogy jobb ha egy fizikailag egészséges, de mentálisan kissé zakkant nőt ismerek meg. Igen jól értettétek egy enyhén értelmi fogyatékost. Ezt többször kifejtette. Szóval ha netán először félreértettem volna, akkor mostanra már biztos, hogy tényleg úgy értette, hogy hozzám csak egy enyhén értelmi fogyatékos nő való…

Ez aztán az önbizalom növelés nemde?

És most így 43 évesen már tényleg csak a halálra várok arra, hogy bekerüljek abba az intézménybe, ahol majd meghalhatok. Hacsak nem hamarabb kiszállok és önkezemmel vetek véget az életemnek.

11-es vagyok! A fene, épp csak a lényeg maradt le. Az hogy miért írtam le mindezt nektek. Azért, mert a mozgássérült emberek többsége így él! Egyedül magányosan. Rengeteg embert megismertem ezekben az intézetekben, ahol felnőttem. Az általános és a középiskola alatt. Sok féle állapotot láttam, de szinte mindegyikük így él.

Tudom 6-os válaszoló, hogy te úgy érzed ez a nő feláldozta az életét amiatt a mozgássérült pasi miatt. De ha nem szeretnek egymásba akkor ennek a pasasnak is ez lett volna a sorsa mint nekem és szinte minden hozzá hasonlónak.

Lehet hogy te csak annyit láttál, hogy ez a m feláldozta magát. De voltak nekik szép perceik is. Ebben biztos vagyok. Anélkül, hogy ismerném őket

Azt mondod, ez a nő feláldozta az életét. Én azt mondom ők voltak a szerencsés kivétel.