Érezred már azt, hogy nem akarsz és nem tudsz többé párkapcsolatban élni?

Igen.

Első páromnál volt ez. Ő hagyott el. De másfél hónap múlva belépett a mostani párom az életembe és azóta együtt vagyunk. Pedig élveztem az egyedül létet. Nem bántam meg hogy megint lett kapcsolat.

Igen ereztem. Tiz ev egyuttlet es gyerek utan dontott ugy a parom, hogy o nem boldog es ennnyi volt. Ido, ideg, lakas minden szinte elment. Bizalomrol nem is beszelve.

Azota ujraepitettem az eletem, semmi kesztetest nem erzek arra, hogy barkivelis osszekossem az eletem esetleg egyutt eljek. Akkor kelek/fekszem amikor akarok, azt csinalok amihez kedvem van.

Egyedul nyaralaskor es karacsonykor nem az igazi.

Jelenleg is ezt érzem.

Viszont ez nem szándékos, csak szimplán úgy érzem, hogy teljesen tönkre vagyok menve.. és nem tudom minek kellene történnie, hogy ez változzon bennem.

Párom alkoholista volt és az utolsó fél évet nagyon megnyomta...

Nyáron döntöttem el, hogy eléggé taccsra tett már anyagilag és érezlmieg ahhoz, hogy több hitel ne kerüljön a nevemre.

Egy éjszakára hagytam magára... többet élve nem láttam.

Ezekután kell nekem kapcsolat vagy szex? (pedig a szex nagyon jól működött mindig)

Ennyire markánsan azért nem éreztem, de az idén nagyon kifogtam a hülyéket, ami a próbálkozásokat illeti... már teljesen elengedtem, amikor a mostani párom elhívott randizni. Úgy voltam vele, hogy adok neki egy esélyt, de ha nem jön össze, akkor egy ideig tényleg nem szeretnék ismerkedni semmilyen szinten.

Neki kb. két éve volt utoljára komoly kapcsolata, az utolsó eléggé meggyepálta lelkileg, úgyhogy nagyjából hasonlóan volt velem, de nem bántuk meg egymást :)