Miert változott meg ilyen rövid idő alatt az exem viselkedése?

Ő volt a legkedvesebb, legfigyelmesebb és legőszintébb lány, akivel valaha találkoztam. Elrontottam a dolgokat, és szakított velem. Nem bíztam benne, átnéztem a telefonját, amit részben kiderített, én pedig beismertem a többit. Egy hónapig beszélgettünk a szakítás után, főleg én kerestem őt, ezt ő is megemlítette nekem. Azt mondta, hogy nem szeretem, és sosem törődtem vele, csak magammal, pedig ez egyáltalán nem igaz. Mindig az ő mentális egészségét és boldogságát helyeztem előtérbe. Csak négy hónapig voltunk együtt, de soha nem bántottam, nem emeltem fel a hangom rá, és mindig próbáltam feldobni a kedvét, ha rossz napja volt. Az, hogy átnéztem a telefonját, sokban összefüggött azzal, hogy gyakran volt szomorú, és nem hittem el, hogy ennek nincs köze hozzám.

Többször mondta nekem, hogy el fogom felejteni őt, túllépek rajta, mert semmit sem jelentett nekem, és könnyen találok majd valaki mást. Amikor viszont elmondtam neki az érzéseimet, hogy ez egyáltalán nem igaz, és valójában nem akarok túllépni rajta, hiszen ő szakított velem, nem is válaszolt, csak azt mondta, hogy nem csinálok semmit, csak beszélek.

Egyszer megbeszéltük, hogy találkozunk és visszaadjuk egymás dolgait, de azon az estén összevesztünk üzenetben, és azt írta, hogy ne törődjek vele, postán fogja elküldeni a cuccaimat. Másnap megint azt írta, hogy csak beszélek, és nem teszek semmit, mert ő várt rám reggel ott, ahol találkozni akartunk (bár előző este ő maga mondta, hogy ne menjek, mert nem fog eljönni).

Egy hónapnyi beszélgetés és az után, hogy folyamatosan azt hallgattam tőle, hogy én túllépek rajta és sosem szerettem, végül úgy döntöttem, hogy bebizonyítom neki, mennyire szeretem. Vittem neki virágot, és hét órát vártam rá a buszmegállójában, de nem jelent meg. Ezután elmentem a lakására (ahol a kishúgával él), de nem válaszolt az ajtónál, csak a húga. Megkérdeztem tőle, otthon van-e az exem, és beszélhetek-e vele. A húga rám csapta az ajtót. Az exem ezután üzent, hogy beteg ember vagyok, amiért megjelentem az ajtajánál, és segítségre van szükségem. Arra kért, hogy hagyjam békén őt és a családját, ne menjek a közelükbe, és ne próbáljam bántani őket (pedig soha nem adtam neki okot arra, hogy azt higgye, bántanám). Ezután letiltott Facebookon. Egyszer még felhívtam, és azt mondta: „Láttam, hogy hívtál, de egyszerűen nem tudok már mit kezdeni ezzel.”

A kérdésem az, hogy miért mondta nekem egy hónapon keresztül, hogy én fogom őt elfelejteni, és hogy nem szerettem? Miért állította, hogy nem látja, mennyire megváltoztam a szakításunk óta? És miért, amikor először igazán meg akartam mutatni, hogy szeretem, azt mondta, beteg ember vagyok, és amit teszek, az zaklatásnak számít? Fontos megemlíteni, hogy a barátai és a családja sosem kedveltek engem. Van bármi, amit tehetnék? A szakítás elején azt mondta, hogy írjak neki egy év múlva, ha dolgoztam magamon, és csak akkor kaphatom meg azt a lezárást, amit keresek.