Volt már dolgotok olyan személlyel, akivel alig ismertétek egymást mégis teljesen indokolatlanul utált titeket? (Rövid leírás alább.) Hogy kezeltétek a szitut, idegesített a viselkedése?
Egyugyanazon munkahelyen dolgozunk, csak más osztályon, így gyakorlatilag csak a reggeli érkezéskor találkozunk. Egy harminchét éves nő az illető, mindig köszöntem neki korábban, viszont ő sosem viszonozta, a többiekhez viszont máshogy viszonyul. Az egyik reggel, amikor elsétáltam mellette, már azzal jelezte, hogy emberszámba sem vesz engem, hogy rám sem nézett.
Próbálnám leszarni ezt az egészet, de egyszerűen nem megy, annyira felidegesít, hogy legszívesebben kitekerném a nyakát. Én tényleg nem adtam rá okot, hogy így viselkedjen velem, szóval komolyan nem tudom hovatenni a felém irányuló ellenszenvét.
A vicces az egészben, hogy ő az unokatestvérem leendő sógornője, bár ő erről a rokoni szálról nyilván nem tud, de igazából nem is kell, hogy tudjon róla.
válasza: válasza:Vagy pont, hogy tud róla, vagy bármi mást tettél, amit észre sem vettél.
Nincs mit tenni, le kell sz/rni, tudomást sem kell venni a létezéséről és kész.
Ha kiosztod azzal szinte csak te járhatsz rosszul. Majd rá fogja, hogy pofátlan vagy és beképzeled vagy valami hasonló. Nem éri meg. Az a legjobb ha szarsz rá magasról és úgy teszel mintha nem is létezne.
Ne te foglalkozz az ő problémájával. Majd ha akar valamit szól.
Szerintem hagyd a francba, tapasztalataim szerint nem éri meg az ehhez hasonló emberekre időt és energiát pazarolni.
válasza:Volt velem hasonló múlt nyáron, egy olyan nő, akit szinte csak látásból ismerek, nagy ritkán beszéltünk pár szót. Ugyanezt csinálta, nem köszönt vissza, másfelé nézett. Csak annyi a különbség, hogy ő előtte egy darabig normális volt, aztán egyszer csak ilyen lett.
Szóval tudom, milyen érzés. Én - mivel némileg túlérzékeny vagyok - nemcsak ideges voltam, de szomorú is, mint egy kiközösített gyerek. Sokat rágódtam a dolgon, és arra jutottam, hogy valamilyen gesztusommal akaratlanul ellenszenvet válthattam ki belőle. Túl hallgatag voltam, rossz hangsúllyal köszöntem, vagy valami ilyen hülyeség, ami miatt barátságtalannak vagy flegmának nézhetett.
De azt is gondoltam, hogy ha valamilyen nem szándékos és jelentéktelen dologra ilyen feltűnő, passzív-agresszív, gyerekes cirkusszal válaszol, felesleges megpróbálnom beszélni vele. Úgyis neki állna feljebb, és magas lóról indítana, még akkor is, ha a bocsánatáért esedeznék (mikor azt sem tudom, mit csináltam). Ha meg lehordanám, hogy mit képzel, akkor aztán végképp, és örök harag. Egyébként sem olyan fontos ember az életemben, hogy ennek a "csendes konfliktusnak" a kibogozásába annyi energiát öljek, ha cirkuszolni akar, cirkuszoljon egyedül. Én maradok az, aki normális, jószándékú, és kedvesen köszön, ő meg az, aki égnek tartja az orrát. Legalább senki épeszű külső szemlélő nem foghatja rám, hogy én vagyok a gyökér.
Neked is ezt javaslom.
Nálunk amúgy az lett a vége, hogy egyszercsak megint normális lett. Valamiből rájöhetett, hogy nem ellene vagyok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!