Minél több partner az inkább csak társadalmi nyomás?

Szóval azt érzem, vagyis inkább nem tudom eldönteni mit érzek…2,5 éve vagyok egyedül, szingliként abból kb egy évig voltam két komolyabb emberrel, ismerkedve, hosszabb távon de nem párkapcsolatban.

Még tinibb koromban sokkal lazább voltam, simán felmentem valakihez egy alkalom után, elég sok mindenkivel ismerkedtem. Ma már nincs így (24 vagyok) azt érzem bezártam (sok csalódás is volt ezekben a sztorikban) màr nem vagyok olyan nyitott és nem engedek közel akárkit főleg nem testiségbe. Ez valszeg meg is látszik, mert hiába jó a humorom, kisugárzásom, már nem jönnek oda annyian, mint régen. Sőt, kb senki. Akikhez odamennek a csàvók azok vihognak, lazák, meg valszeg szebbek is mint én. (Ronda nem vagyok, tehát nincs ilyen problémám)

1,5 éve volt egy egyéjszakásom, az is annyira megalázóan sikerült (pedig kb az volt az első az életemben) hogy azt mondtam na jó, én ennél több vagyok.

Mégis azt tapasztalom hogy a barátnőim/ ismerőseim mesélik a vadabbnál vadabb sztorikat vihogva, elmennek bulizni egyből kapnak valakit vígan elflörtölgetnek, màr szakításuk után is legalább egy hónapon belül van szex más emberrel. Nekem egy kudarcos ismerkedés után (még abban is aminek én vetettem véget) hónapokig nincs senkim. De még smárolásra se. Sokszor idő kell, nehezen teszem túl magam és őszintén az utóbbi 1,5 évben fel is adtam annak a reményét hogy szerelmet találjak. Már jelenleg is 5 hónapja nem volt szex az életemben, lement egy nyár, senki nem fűzött, akart volna megismerni. ( aki pedig volt 5 hónapja az csodás ember volt, de nem volt közös jövőképünk földrajzilag)

Mégis azt érzem: társkerezni csak azért se akarok, nekem nem kell pótlék, nem akarok appot és embereket görgetni csak mert “legyen valaki”. Meg régen használtam, unom már, élő interakciót szeretnék. Sokat dolgozok, eljárok bulizni de nem igazán jön senki. 5 partnerem volt életemben akivel lefeküdtem+ olyanok akikkel petting volt. Tehát kb 11 partnerem volt eddig. Nem tudom, hogy vesztegetem e az időmet? Kellene inkább erőltetnem, nyomuljak hogy legalább szex legyen? Mert mindenki sztorija mellett én szégyellem hogy jó, sportos külső és nagy ismeretség ellenére nekem évente 1 valamire való ember van. Ha meg vége, akkor meg hónapokig senki nincs

Szerintetek elpocsékolom az időm? Lazábbnak kellene lennem és legalább szexelgetnem?

Nem megy az érzelemmentes szex, de mások sztorijait hallgatva azt érzem én vagyok az idióta aki volt külföldön tanulni stb és én vagyok az aki veszni hagyta az értékes időt amivel tapasztalhattam volna (tapasztaltam ígyis, csak kevesebbet) nem voltak hatalmas, hetente mással vagyok szex sztorijaim, de kevés olyat is tudnék mondani amiben tényleg jól is éreztem magam

Túl sok időt szentelek a továbblépésre, de közben valamire való partnerjelölt se jön. Ezért vagyok már vele úgy, hogy csak azért se tinder/bumblee hanem szrok bele…

Mi lenne a normális?