A szüzesség elvesztése tényleg olyan fontos dolog vagy csak azért gondolják ezt olyan sokat mert beléjük nevelték hittan órán?

#9 tette fel a legértelmesebb kérdést.

Itt mindenkinek van valamilyen véleménye, most ezzel te vagy egyetértesz, vagy nem.

#6 te meg kemény vagy. Szerinted csak szerelemmel lehet elveszíteni, de megjegyzést teszel arra, hogy 18 évesen még nem szerelmes senkibe :D mintha ez így menne. Tulajdonképpen te is úgy vagy vele, hogy mindegy, hogy kivel veszíti el, csak előtte jöjjenek össze. Bocs, csak a képmutató emberek kiidegelnek. És még a kérdezőbe is bele tehetnéd ezzel az ideget, hogy hú, 18 éves vagyok, de nincs senkim?

Szörnyű vagy.

Velem ugyanez a helyzet, csak làny vagyok és 22 leszek már nemsokára. Nyilván jobb szerelemből, kapcsolatban, de én sem akarok 40 éves koromig szűz lenni, és nem vagyok az a típus, aki könnyen szerelmes lesz, mostanában még csak nem is nagyon tetszett senki, szerelmes meg szerintem 16 évesen voltam utoljára.

Én azt gondolom, hogy persze, jobb ha szerelemből történik, de inkább az a lényeg nekem, hogy nem feltétlen ragaszkodom ahhoz, hogy kapcsolatban veszítsem el, de ne is egy egyéjszakásban, hanem azért ismerjem az illetőt, tudjam, hogy értelmes, normális, és persze külsőre is tartsam vonzónak.

"Itt mindenkinek van valamilyen véleménye, most ezzel te vagy egyetértesz, vagy nem."

Nagyon szívesen leállok egy vitára bárkivel, aki nem ért egyet azzal, hogy *egyénfüggő*, hogy kinek érdemes szeretetben elveszíteni, meg ki az, akiben nem okoz törést mondjuk egy egyéjszakás sem elsőre (mert én lényegében ezt írtam). Vagy legalábbis egy érvet szívesen fogadnék attól, aki szerint univerzálisan alkalmazható ugyanaz az elv mindenkire, személyiségtől, lelki alkattól függetlenül. Mégiscsak hasznosabb, mint a csendben lepontozás, aminek mellesleg nem is ez a funkciója.

#15 ez nekem szól? Ha igen, nem igazán értem, kicsit félrementél.

Kb ugyanazt mondtam azzal az egy mondattal, ami te körítve.

Én 16 évesen veszítettem el a szűzességem az akkori barátommal. Visszagondolva az inkább csak szeretet/kedvtelés volt, de abban az időben rózsaszín köd volt és azt hittem ő a nagy szerelmem.

Egyébként nem bántam meg

Szerintem mindenki akkor veszítse el amikor ő késznek érzi magát. Legjobb szerelemből, ez biztos.

Ha viszont el tudsz számolni a lelkiismereteddel hogy mégsem úgy történt ahogy eltervezted akkor mehet kalanddal is, te döntésed